Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Psalmus David, in finem.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Deus laudem meam ne tacueris: quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi: ego autem orabam.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Et posuerunt adversum me mala pro bonis: et odium pro dilectione mea.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Constitue super eum peccatorem: et diabolus stet a dextris eius.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Cum iudicatur, exeat condemnatus. et oratio eius fiat in peccatum.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Fiant dies eius pauci: et episcopatum eius accipiat alter.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Fiant filii eius orphani: et uxor eius vidua.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Nutantes transferantur filii eius, et mendicent: et eiiciantur de habitationibus suis.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Scrutetur foenerator omnem substantiam eius: et diripiant alieni labores eius.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Non sit illi adiutor: nec sit qui misereatur pupillis eius.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Fiant nati eius in interitum: in generatione una deleatur nomen eius.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini: et peccatum matris eius non deleatur.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
pro eo quod non est recordatus facere misericordiam.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Et persecutus est hominem inopem, et mendicum, et compunctum corde mortificare.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Et dilexit maledictionem, et veniet ei: et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum, et intravit sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossibus eius.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Fiat ei sicut vestimentum, quo operitur: et sicut zona, qua semper praecingitur.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Hoc opus eorum, qui detrahunt mihi apud Dominum: et qui loquuntur mala adversus animam meam.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Et tu Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum: quia suavis est misericordia tua. Libera me
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
quia egenus, et pauper ego sum: et cor meum conturbatum est intra me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Sicut umbra cum declinat, ablatus sum: et excussus sum sicut locustae.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Genua mea infirmata sunt a ieiunio: et caro mea immutata est propter oleum.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me, et moverunt capita sua.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Adiuva me Domine Deus meus: salvum me fac propter misericordiam tuam.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Et sciant quia manus tua haec: et tu Domine fecisti eam.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me, confundantur: servus autem tuus laetabitur.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Induantur qui detrahunt mihi, pudore: et operiantur sicut diploide confusione sua.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Confitebor Domino nimis in ore meo: et in medio multorum laudabo eum.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.
