Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
In finem. Psalmus David.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
[Deus, laudem meam ne tacueris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi; ego autem orabam.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dilectione mea.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Constitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Cum judicatur, exeat condemnatus; et oratio ejus fiat in peccatum.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat alter.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Fiant filii ejus orphani, et uxor ejus vidua.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Nutantes transferantur filii ejus et mendicent, et ejiciantur de habitationibus suis.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Scrutetur fœnerator omnem substantiam ejus, et diripiant alieni labores ejus.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Non sit illi adjutor, nec sit qui misereatur pupillis ejus.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Fiant nati ejus in interitum; in generatione una deleatur nomen ejus.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
In memoriam redeat iniquitas patrum ejus in conspectu Domini, et peccatum matris ejus non deleatur.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
pro eo quod non est recordatus facere misericordiam,
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
et persecutus est hominem inopem et mendicum, et compunctum corde, mortificare.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Et dilexit maledictionem, et veniet ei; et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum; et intravit sicut aqua in interiora ejus, et sicut oleum in ossibus ejus.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Fiat ei sicut vestimentum quo operitur, et sicut zona qua semper præcingitur.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Hoc opus eorum qui detrahunt mihi apud Dominum, et qui loquuntur mala adversus animam meam.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Et tu, Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum, quia suavis est misericordia tua.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Libera me, quia egenus et pauper ego sum, et cor meum conturbatum est intra me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Sicut umbra cum declinat ablatus sum, et excussus sum sicut locustæ.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Genua mea infirmata sunt a jejunio, et caro mea immutata est propter oleum.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Et ego factus sum opprobrium illis; viderunt me, et moverunt capita sua.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Adjuva me, Domine Deus meus; salvum me fac secundum misericordiam tuam.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Et sciant quia manus tua hæc, et tu, Domine, fecisti eam.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me confundantur; servus autem tuus lætabitur.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Induantur qui detrahunt mihi pudore, et operiantur sicut diploide confusione sua.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Confitebor Domino nimis in ore meo, et in medio multorum laudabo eum:
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.]
