< Zsoltárok 109 >

1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Per il Capo de’ musici. Salmo di Davide. O Dio della mia lode, non tacere,
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
perché la bocca dell’empio e la bocca di frode si sono aperte contro di me; hanno parlato contro di me con lingua bugiarda.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
M’hanno assediato con parole d’odio, e m’hanno fatto guerra senza cagione.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Invece dell’amore che porto loro, mi sono avversari, ed io non faccio che pregare.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Essi m’hanno reso male per bene, e odio per il mio amore.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Costituisci un empio su di lui, si tenga alla sua destra un avversario.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Quando sarà giudicato, esca condannato, e la sua preghiera gli sia imputata come peccato.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Siano i suoi giorni pochi: un altro prenda il suo ufficio.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Siano i suoi figliuoli orfani e la sua moglie vedova.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
I suoi figliuoli vadan vagando e accattino, e cerchino il pane lungi dalle loro case in rovina.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Getti l’usuraio le sue reti su tutto ciò ch’egli ha, e gli stranieri faccian lor preda delle sue fatiche.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Nessuno estenda a lui la sua benignità, e non vi sia chi abbia pietà de’ suoi orfani.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
La sua progenie sia distrutta; nella seconda generazione sia cancellato il loro nome!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
L’iniquità dei suoi padri sia ricordata dall’Eterno, e il peccato di sua madre non sia cancellato.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Sian quei peccati del continuo davanti all’Eterno, e faccia egli sparire dalla terra la di lui memoria,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
perch’egli non si è ricordato d’usar benignità, ma ha perseguitato il misero, il povero, il tribolato di cuore per ucciderlo.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Egli ha amato la maledizione, e questa gli è venuta addosso; non si è compiaciuto nella benedizione, ed essa si tien lungi da lui.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
S’è vestito di maledizione come della sua veste, ed essa è penetrata come acqua, dentro di lui, e come olio, nelle sue ossa.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Siagli essa come un vestito di cui si cuopra, come una cintura di cui sia sempre cinto!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Tal sia, da parte dell’Eterno, la ricompensa dei miei avversari, e di quelli che proferiscono del male contro l’anima mia.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Ma tu, o Eterno, o Signore, opera in mio favore, per amor del tuo nome; poiché la tua misericordia è buona, liberami,
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
perché io son misero e povero, e il mio cuore è piagato dentro di me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Io me ne vo come l’ombra quando s’allunga, sono cacciato via come la locusta.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Le mie ginocchia vacillano per i miei digiuni, e la mia carne deperisce e dimagra.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Son diventato un obbrobrio per loro; quando mi vedono, scuotono il capo.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Aiutami, o Eterno, mio Dio, salvami secondo la tua benignità,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
e sappiano essi che questo è opera della tua mano, che sei tu, o Eterno, che l’hai fatto.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Essi malediranno, ma tu benedirai; s’innalzeranno e resteran confusi, ma il tuo servitore si rallegrerà.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
I miei avversari saranno vestiti di vituperio e avvolti nella loro vergogna come in un mantello!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Io celebrerò altamente l’Eterno con la mia bocca, lo loderò in mezzo alla moltitudine;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
poiché egli sta alla destra del povero per salvarlo da quelli che lo condannano a morte.

< Zsoltárok 109 >