Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
