Zsoltárok 109

1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Gott meines Lobes, schweig nicht stille!

2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Denn der Mund des Ungerechten und der Mund des Truges haben wider mich sich geöffnet, sie reden mit mir mit Zungen der Lüge.

3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Und mit des Hasses Worten umgeben sie mich, und streiten ohne Ursache wider mich.

4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Für meine Liebe sind sie meine Widersacher; ich aber bin im Gebet.

5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

Und sie tun Böses mir, statt Gutes, und Haß für meine Liebe.

6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Bestelle einen Ungerechten über ihn, und lasse Satanas ihm zur Rechten stehen.

7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

Wird er gerichtet, gehe er als Ungerechter hervor und zur Sünde werde ihm sein Gebet!

8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Es sollen seiner Tage wenig sein, sein Amt nehme ein anderer.

9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

Seine Söhne seien Waisen und sein Weib eine Witwe.

10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

Und lasse umherwandern seine Söhne und betteln und nachsuchen aus ihren Verödungen.

11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Es umstricke der Gläubiger alles, was er hat, und Fremde rauben seine Arbeit.

12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

Keiner reiche ihm Barmherzigkeit dar, und keiner sei gnädig seinen Waisen!

13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Seine Nachkommen werden ausgerottet! ihr Name im anderen Geschlecht ausgewischt!

14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

Es müsse seiner Väter Missetat bei Jehovah gedacht und seiner Mutter Sünde nicht ausgewischt werden.

15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Sie sollen beständig vor Jehovah sein, daß ihr Gedächtnis Er ausrotte von der Erde.

16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Weil Er nicht gedachte Barmherzigkeit zu tun, und den elenden Mann und den Dürftigen verfolgte und den, so verzagten Herzens, daß er ihn töte.

17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

Und er liebte den Fluch, so komme der über ihn; und er hatte keine Lust am Segen, so sei er ferne von ihm!

18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Und er ziehe Fluch an, wie sein Obergewand, und er komme in sein Inneres wie Wasser, und wie Öl in seine Gebeine.

19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Er sei ihm wie ein Kleid, das ihn umhüllt, und wie eine Umgürtung, die beständig ihn gürtet.

20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

Dies sei die Belohnung meiner Widersacher von Jehovah, und derer, so Böses reden wider meine Seele.

21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Und Du, Jehovah, Herr, handle mit mir um Deines Namens willen; denn gut ist Deine Barmherzigkeit, errette mich.

22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Denn elend bin ich und dürftig, und durchbohrt ist mein Herz in meinem Inneren.

23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Wie der Schatten, wenn er sich neigt, gehe ich dahin, wie die Heuschrecke werde ich abgeschüttelt.

24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Meine Knie straucheln vom Fasten, und mein Fleisch fällt ab vom Fett.

25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Und ich bin ihnen zur Schmach; sie sehen mich und nicken mit dem Kopf.

26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Stehe mir bei, Jehovah, mein Gott, rette mich nach Deiner Barmherzigkeit.

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Und lasse sie wissen, daß das Deine Hand ist, daß Du, Jehovah, es tust.

28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Fluchen sie, so segne Du, stehen sie auf, so lasse sie beschämt werden! Aber Dein Knecht müsse fröhlich sein!

29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Meine Widersacher müssen mit Schande angezogen werden, und mit ihrer Scham umhüllt werden wie mit einem Oberkleid.

30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

Ich will Jehovah sehr danken mit meinem Mund, und in Vieler Mitte will ich Ihn loben.

31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Denn Er steht dem Dürftigen zur Rechten, ihn zu retten von denen, die seine Seele richten.