Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Dem Vorsänger. Ein Psalm Davids. Gott, den ich rühme, schweige nicht!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Denn sie haben ihr gottloses und falsches Maul wider mich aufgetan; sie sagen mir Lügen ins Gesicht,
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
sie bieten gehässige Worte über mich herum und bekämpfen mich ohne Grund.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Dafür, daß ich sie liebe, sind sie mir feind; ich aber bete.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Sie beweisen mir Böses für Gutes und Haß für Liebe.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Bestelle einen Gesetzlosen über ihn, und ein Ankläger stehe zu seiner Rechten!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Wenn er gerichtet wird, so möge er schuldig gesprochen werden, und sein Gebet werde ihm zur Sünde!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Seiner Tage seien wenige, und sein Amt empfange ein anderer!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Seine Kinder sollen Waisen werden und sein Weib eine Witwe!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Seine Kinder müssen umherwanken und betteln, hilfesuchend aus ihren Ruinen hervorkommen!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Der Gläubiger nehme ihm alles weg, und Fremde sollen plündern, was er sich erworben.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Niemand gebe ihm Gnadenfrist, und keiner erbarme sich seiner Waisen!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Seine Nachkommenschaft falle der Ausrottung anheim, ihr Name erlösche im zweiten Geschlecht!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Seiner Väter Missetat müsse gedacht werden vor dem HERRN, und seiner Mutter Sünde werde nicht ausgetilgt!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Der HERR habe sie beständig vor Augen, daß ihr Gedächtnis von der Erde vertilgt werde,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
weil er nicht daran dachte, Barmherzigkeit zu üben, sondern den Elenden und Armen verfolgte und den Niedergeschlagenen, um ihn in den Tod zu treiben.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Da er den Fluch liebte, so komme er über ihn; und da er den Segen nicht begehrte, so sei er fern von ihm!
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Er zog den Fluch an wie sein Gewand; so dringe er in sein Inneres wie Wasser und wie Öl in seine Gebeine;
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
er sei ihm wie das Kleid, das er anzieht, und wie der Gurt, damit er sich ständig umgürtet!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Das sei der Lohn meiner Ankläger vonseiten des HERRN, derer, welche Arges wider meine Seele reden!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Du aber, o HERR, mein Herr, handle mit mir um deines Namens willen; denn deine Gnade ist gut; darum errette mich!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Denn ich bin elend und arm, und mein Herz ist verwundet in meiner Brust.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Wie ein Schatten, wenn er sich neigt, schleiche ich dahin; ich werde verscheucht wie eine Heuschrecke.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Meine Knie wanken vom Fasten, mein Fleisch magert gänzlich ab;
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
und ich bin ihnen zum Gespött geworden; wer mich sieht, schüttelt den Kopf.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hilf mir, o HERR, mein Gott! Rette mich nach deiner Gnade,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
so wird man erkennen, daß dies deine Hand ist, daß du, HERR, solches getan hast.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Fluchen sie, so segne du; setzen sie sich wider mich, so müssen sie zuschanden werden; aber dein Knecht müsse sich freuen.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Meine Ankläger müssen Schmach anziehen und in ihre Schande sich hüllen wie in einen Mantel.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Ich will den HERRN laut preisen mit meinem Munde und inmitten vieler ihn rühmen,
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
weil er dem Armen zur Seite steht, ihn zu retten von denen, die ihn verurteilen.
