Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Ein Psalm Davids, vorzusingen. Gott, mein Ruhm, schweige nicht!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Denn sie haben ihr gottloses und falsches Maul wider mich aufgetan und reden wider mich mit falscher Zunge.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Und sie reden giftig wider mich allenthalben und streiten wider mich ohne Ursache.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Dafür, daß ich sie liebe, sind sie wider mich; ich aber bete.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Sie beweisen mir Böses um Gutes und Haß um Liebe.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Setze Gottlose über ihn; und der Satan müsse stehen zu seiner Rechten!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Wer sich denselben lehren läßt, des Leben müsse gottlos sein, und sein Gebet müsse Sünde sein.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Seiner Tage müssen wenig werden, und sein Amt müsse ein anderer empfangen.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Seine Kinder müssen Waisen werden und sein Weib eine Witwe.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Seine Kinder müssen in der Irre gehen und betteln und suchen, als die verdorben sind.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Es müsse der Wucherer aussaugen alles, was er hat; und Fremde müssen seine Güter rauben.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Und niemand müsse ihm Gutes tun, und niemand erbarme sich seiner Waisen.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Seine Nachkommen müssen ausgerottet werden; ihr Name müsse im andern Glied vertilget werden.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Seiner Väter Missetat müsse gedacht werden vor dem HERRN, und seiner Mutter Sünde müsse nicht ausgetilget werden.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Der HERR müsse sie nimmer aus den Augen lassen, und ihr Gedächtnis müsse ausgerottet werden auf Erden,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
darum daß er so gar keine Barmherzigkeit hatte, sondern verfolgte den Elenden und Armen und den Betrübten, daß er ihn tötete.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Und er wollte den Fluch haben, der wird ihm auch kommen; er wollte des Segens nicht, so wird er auch ferne von ihm bleiben.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Und zog an den Fluch wie sein Hemd; und ist in sein Inwendiges gegangen wie Wasser und wie Öl in seine Gebeine.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
So werde er ihm wie ein Kleid, das er anhabe, und wie ein Gürtel, da er sich allewege mit gürte.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
So geschehe denen vorn HERRN, die mir wider sind, und reden Böses wider meine Seele.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Aber du, HERR HERR, sei du mit mir um deines Namens willen; denn deine Gnade ist mein Trost; errette mich!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Denn ich bin arm und elend; mein Herz ist erschlagen in mir.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Ich fahre dahin wie ein Schatten, der vertrieben wird, und werde verjaget wie die Heuschrecken.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Meine Kniee sind schwach von Fasten; und mein Fleisch ist mager und hat kein Fett.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Und ich muß ihr Spott sein; wenn sie mich sehen, schütteln sie ihren Kopf.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Stehe mir bei, HERR, mein Gott; hilf mir nach deiner Gnade,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
daß sie inne werden, daß dies sei deine Hand, daß du, HERR, solches tust.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Fluchen sie, so segne du. Setzen sie sich wider mich, so müssen sie zuschanden werden; aber dein Knecht müsse sich freuen.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Meine Widersacher müssen mit Schmach angezogen werden und mit ihrer Schande bekleidet werden wie mit einem Rock.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Ich will dem HERRN sehr danken mit meinem Munde und ihn rühmen unter vielen;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
denn er stehet dem Armen zur Rechten, daß er ihm helfe von denen, die sein Leben verurteilen.
