Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Auf den Siegesspender, von David, ein Lied. - Mein Gott, den ich lobpreise, sei nicht taub!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Sie öffnen gegen mich den frechen, falschen Mund; mit Lügenzungen reden sie zu nur
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
und überhäufen mich mit Hassesworten und feinden ohne Grund mich an.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Für meine Liebe klagen sie mich an; ich muß mich gar verteidigen.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Für Gutes haben sie für mich nur böse Wünsche, für meine Liebe Haß: -
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
"Man möge einen Frevler gegen ihn bestellen, daß er als Kläger gegen ihn auftrete!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Er gehe schuldig im Gericht hervor; fehlschlage ihm sein Rechten!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Nur wenig seien seine Tage; ein anderer nehme sein Erspartes!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Und seine Kinder sollen Waisen werden und seine Gattin Witwe!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Unstet umherziehen und betteln sollen seine Kinder, aus ihren leeren Wohnungen verstoßen werden!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Ein Wucherer belege seine ganze Habe mit Beschlag, und Fremde sollen sein Erworbnes plündern!
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Nicht einer bleibe ihm gewogen! Nicht einer schenke Mitleid seinen Waisen!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Sein Stamm verfalle der Vernichtung; im zweiten Glied erlösche schon sein Name!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Beim Herrn werd seiner Väter Schuld gedacht, und seiner Mutter Sünde werde nimmer ausgelöscht!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Sie seien stets dem Herrn vor Augen, daß er vertilge ihr Gedächtnis von der Erde.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Denn er gedachte nimmer, Liebe zu erweisen, verfolgte elende und arme Leute und gab den Todesstoß zerbrochenen Herzen.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Weil ihm der Fluch so lieb und ihm sich leicht einstellte, dieweil das Segnen er nicht mochte, weil's ihm ferne lag,
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
dieweil den Fluch er wie sein eigen Kleid anlegte, wie Wasser in sein Inneres nahm und er wie Öl in seine Glieder drang,
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
so sei er ihm wie ein Gewand, das er als Hülle um sich legt, gleich einem Gürtel, den er ständig trägt!" -
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Vom Herrn geschehe also meinen Anklägern, die wider mich gar Schlimmes reden!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Du aber, Herr, mein Gott, befasse Dich mit mir um Deines Namens willen! Errette mich nach Deiner milden Huld!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Denn ich bin bettelarm und leidend; mein Herz bricht mir im Leibe.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Gleich einem Schatten, der sich neigt, vergehe ich, bin hohl gleich einem Rauchfang.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Vor Fasten wanken mir die Knie; mein Leib zehrt ab, wird mager.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Ich bin ihr Spott; sie sehen mich und schütteln ihren Kopf. -
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Komm mir zu Hilfe, Herr, mein Gott! Errette mich nach Deiner Huld,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
damit sie innewerden, Deine Hand sei es, daß Du, Herr, solches tust!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Sie mögen fluchen! Doch Du segne! So werden meine Widersacher voller Scham, Dein Diener aber voller Freude.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
In Schande müssen meine Ankläger sich kleiden, in ihre Scham sich hüllen wie in einen Mantel! -
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Dann danke ich dem Herrn mit lautem Munde und preise ihn inmitten Vieler,
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
daß er dem Armen steht zur Rechten, zur Hilfe gegen die, die ihn verklagen.
