Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Au chef des chantres. De David. Psaume. Dieu de ma louange, ne te tais point!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Car ils ouvrent contre moi une bouche méchante et trompeuse, Ils me parlent avec une langue mensongère,
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Ils m’environnent de discours haineux Et ils me font la guerre sans cause.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Tandis que je les aime, ils sont mes adversaires; Mais moi je recours à la prière.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Ils me rendent le mal pour le bien, Et de la haine pour mon amour.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Place-le sous l’autorité d’un méchant, Et qu’un accusateur se tienne à sa droite!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Quand on le jugera, qu’il soit déclaré coupable, Et que sa prière passe pour un péché!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Que ses jours soient peu nombreux, Qu’un autre prenne sa charge!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Que ses enfants deviennent orphelins, Et sa femme veuve!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Que ses enfants soient vagabonds et qu’ils mendient, Qu’ils cherchent du pain loin de leur demeure en ruines!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Que le créancier s’empare de tout ce qui est à lui, Et que les étrangers pillent le fruit de son travail!
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Que nul ne conserve pour lui de l’affection, Et que personne n’ait pitié de ses orphelins!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Que ses descendants soient exterminés, Et que leur nom s’éteigne dans la génération suivante!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Que l’iniquité de ses pères reste en souvenir devant l’Éternel, Et que le péché de sa mère ne soit point effacé!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Qu’ils soient toujours présents devant l’Éternel, Et qu’il retranche de la terre leur mémoire,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Parce qu’il ne s’est pas souvenu d’exercer la miséricorde, Parce qu’il a persécuté le malheureux et l’indigent, Jusqu’à faire mourir l’homme au cœur brisé!
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Il aimait la malédiction: qu’elle tombe sur lui! Il ne se plaisait pas à la bénédiction: qu’elle s’éloigne de lui!
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Qu’il revête la malédiction comme son vêtement, Qu’elle pénètre comme de l’eau dans son intérieur, Comme de l’huile dans ses os!
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Qu’elle lui serve de vêtement pour se couvrir, De ceinture dont il soit toujours ceint!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Tel soit, de la part de l’Éternel, le salaire de mes ennemis, Et de ceux qui parlent méchamment de moi!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Et toi, Éternel, Seigneur! Agis en ma faveur à cause de ton nom, Car ta bonté est grande; délivre-moi!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Je suis malheureux et indigent, Et mon cœur est blessé au-dedans de moi.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Je m’en vais comme l’ombre à son déclin, Je suis chassé comme la sauterelle.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mes genoux sont affaiblis par le jeûne, Et mon corps est épuisé de maigreur.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Je suis pour eux un objet d’opprobre; Ils me regardent, et secouent la tête.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Secours-moi, Éternel, mon Dieu! Sauve-moi par ta bonté!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Et qu’ils sachent que c’est ta main, Que c’est toi, Éternel, qui l’as fait!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
S’ils maudissent, toi tu béniras; S’ils se lèvent, ils seront confus, Et ton serviteur se réjouira.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Que mes adversaires revêtent l’ignominie, Qu’ils se couvrent de leur honte comme d’un manteau!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Je louerai de ma bouche hautement l’Éternel, Je le célébrerai au milieu de la multitude;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Car il se tient à la droite du pauvre, Pour le délivrer de ceux qui le condamnent.
