Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
To the Overseer. — A Psalm of David. O God of my praise, be not silent,
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For the mouth of wickedness, and the mouth of deceit, Against me they have opened, They have spoken with me — A tongue of falsehood, and words of hatred!
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
They have compassed me about, And they fight me without cause.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
For my love they oppose me, and I — prayer!
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
And they set against me evil for good, And hatred for my love.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Appoint Thou over him the wicked, And an adversary standeth at his right hand.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
In his being judged, he goeth forth wicked, And his prayer is for sin.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
His days are few, his oversight another taketh,
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
His sons are fatherless, and his wife a widow.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
And wander continually do his sons, Yea, they have begged, And have sought out of their dry places.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
An exactor layeth a snare for all that he hath, And strangers spoil his labour.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
He hath none to extend kindness, Nor is there one showing favour to his orphans.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
His posterity is for cutting off, In another generation is their name blotted out.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
The iniquity of his fathers Is remembered unto Jehovah, And the sin of his mother is not blotted out.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
They are before Jehovah continually, And He cutteth off from earth their memorial.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Because that he hath not remembered to do kindness, And pursueth the poor man and needy, And the smitten of heart — to slay,
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
And he loveth reviling, and it meeteth him, And he hath not delighted in blessing, And it is far from him.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
And he putteth on reviling as his robe, And it cometh in as water into his midst, And as oil into his bones.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
It is to him as apparel — he covereth himself, And for a continual girdle he girdeth it on.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
This [is] the wage of mine accusers from Jehovah, And of those speaking evil against my soul.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
And Thou, O Jehovah Lord, Deal with me for Thy name's sake, Because Thy kindness [is] good, deliver me.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For I [am] poor and needy, And my heart hath been pierced in my midst.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
As a shadow when it is stretched out I have gone, I have been driven away as a locust.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
My knees have been feeble from fasting, And my flesh hath failed of fatness.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
And I — I have been a reproach to them, They see me, they shake their head.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Help me, O Jehovah my God, Save me, according to Thy kindness.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
And they know that this [is] Thy hand, Thou, O Jehovah, Thou hast done it.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
They revile, and Thou dost bless, They have risen, and are ashamed, And Thy servant doth rejoice.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mine accusers put on blushing, and are covered, As an upper robe [is] their shame.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
I thank Jehovah greatly with my mouth, And in the midst of many I praise Him,
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
For He standeth at the right hand of the needy, To save from those judging his soul.
