Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
“For the leader of the music. A psalm of David.” O God of my praise! be not silent!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For the mouths of the wicked and the deceitful are opened against me; They speak against me with a lying tongue.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
They assault me on every side with words of hatred; They fight against me without a cause.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
For my love they are my adversaries: But I give myself unto prayer.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
They repay me evil for good, And hatred for love.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Set thou a wicked man over him, And let an adversary stand at his right hand!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
When he is judged, may he be condemned, And may his prayer be a crime!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
May his days be few, And another take his office!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
May his children be fatherless, And his wife a widow!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
May his children be vagabonds and beggars, And from their ruined dwellings seek their bread!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
May a creditor seize on all that he hath, And a stranger plunder his substance!
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
May there be none to show him compassion, And none to pity his fatherless children!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
May his posterity be cut off; In the next generation may his name be blotted out!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
May the iniquity of his fathers be remembered by the LORD, And may the sin of his mother never be blotted out!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
May they be before the LORD continually; And may he cut off their memory from the earth!
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Because he remembered not to show pity, But persecuted the afflicted and the poor man, And sought the death of the broken-hearted.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
As he loved cursing, let it come upon him; As he delighted not in blessing, let it be far from him!
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
May he be clothed with cursing as with a garment; May it enter like water into his bowels, And like oil into his bones!
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
May it be to him like the robe that covereth him, Like the girdle with which he is constantly girded!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
May this be the wages of mine adversaries from the LORD, And of them that speak evil against me!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
But do thou, O LORD, my God! take part with me, For thine own name's sake! Because great is thy mercy, O deliver me!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For I am afflicted and needy, And my heart is wounded within me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
I am going like a shadow; I am driven away as the locust.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
My knees totter from fasting, And my flesh faileth of fatness.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
I am a reproach to my enemies; They gaze at me; they shake their heads.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Help me, O LORD, my God! O save me, according to thy mercy!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
That they may know that this is thy hand; That thou, O Lord! hast done it!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Let them curse, but do thou bless! When they arise, let them be put to shame; But let thy servant rejoice!
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
May my enemies be clothed with ignominy; May they be covered with their shame, as with a mantle!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
I will earnestly praise the LORD with my lips; In the midst of the multitude I will praise him.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
For he standeth at the right hand of the poor, To save him from those who would condemn him.
