Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
“To the chief musician, by David, a psalm.” O God of my praise, do not keep silence.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For the mouth of the wicked and the mouth of deceit are opened against me: they have spoken with me with the tongue of falsehood.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Also with words of hatred have they encompassed me, and they fight against me without a cause.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
In recompense for my love are they my accusers, while I have nothing but prayer.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
And they impose evil on me in recompense for good, and hatred in lieu of my love.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Appoint thou a wicked man over him: and let an accuser stand at his right hand.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
When he is to be judged, let him go forth guilty, and let his prayer become sin.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Let his days be few, and let another take his office.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Let his children be fatherless, and his wife a widow.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Let his children be continually moving about, and beg, and let them seek [their bread] out of their ruined places.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Let the creditor lay snares after all that he hath, and let strangers plunder his labor.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Let him have none that extendeth kindness, and let there be none that is gracious to his fatherless children.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Let his posterity be cut off: in another generation let their name be blotted out.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Let the iniquity of his fathers be remembered by the Lord, and let the sin of his mother not be blotted out.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Let them be before the Lord continually, that he may cut off from the earth their memory.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
For the reason that he remembered not to show kindness; but persecuted the poor and needy man, and the grieved in heart to put him to death.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
As he loved cursing, so let it come over him: and as he delighted not in blessing, so let it be far from him.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
And he clothed himself with cursing as with his garment, and it cometh like water within him, and like oil into his bones.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Let it be unto him as a garment in which he wrappeth himself, and for a girdle let him be continually girded with it.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Let this be the reward of my accusers from the Lord, and of those that speak evil against my soul.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
But thou, O Eternal Lord, deal with me for the sake of thy name: because thy kindness is good, deliver thou me.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For poor and needy am I, and my heart is deeply wounded within me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Like the shadow when it declineth do I hasten away: I am driven suddenly off like the locusts.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
My knees stumble through fasting, and my flesh faileth of fatness.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
And I am become a reproach unto them: when they see me, they shake their head.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Help me, O Lord my God: O save me according to thy kindness:
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
That they may know that this is thy hand: that thou, Lord, hast truly done it.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Let them then curse, but do thou bless: when they arise, let them be made ashamed; but let thy servant rejoice.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Let my accusers be clothed with confusion, and let them wrap themselves, as with a mantle, in their own shame.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
I will thank the Lord greatly with my mouth, and in the midst of many will I praise him.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
For he ever standeth at the right hand of the needy, to save him from those that judge his soul.
