Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
To the chief Musician. Of David. A Psalm. O God of my praise, be not silent:
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For the mouth of the wicked [man] and the mouth of deceit are opened against me: they have spoken against me with a lying tongue,
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
And with words of hatred have they encompassed me; and they fight against me without a cause.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
For my love they are mine adversaries; but I [give myself unto] prayer.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
And they have rewarded me evil for good, and hatred for my love.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Set a wicked [man] over him, and let [the] adversary stand at his right hand;
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
When he shall be judged, let him go out guilty, and let his prayer become sin;
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Let his days be few, let another take his office;
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Let his sons be fatherless, and his wife a widow;
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Let his sons be vagabonds and beg, and let them seek [their bread] far from their desolate places;
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Let the usurer cast the net over all that he hath, and let strangers despoil his labour;
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Let there be none to extend kindness unto him, neither let there be any to favour his fatherless children;
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Let his posterity be cut off; in the generation following let their name be blotted out:
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Let the iniquity of his fathers be remembered with Jehovah, and let not the sin of his mother be blotted out;
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Let them be before Jehovah continually, that he may cut off the memory of them from the earth:
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Because he remembered not to shew kindness, but persecuted the afflicted and needy man, and the broken in heart, to slay him.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
And he loved cursing; so let it come unto him. And he delighted not in blessing; and let it be far from him.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
And he clothed himself with cursing like his vestment; so let it come into his bowels like water, and like oil into his bones;
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Let it be unto him as a garment with which he covereth himself, and for a girdle wherewith he is constantly girded.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Let this be the reward of mine adversaries from Jehovah, and of them that speak evil against my soul.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
But do thou for me, Jehovah, Lord, for thy name's sake; because thy loving-kindness is good, deliver me:
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For I am afflicted and needy, and my heart is wounded within me.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
I am gone like a shadow when it lengtheneth; I am tossed about like the locust;
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
My knees are failing through fasting, and my flesh hath lost its fatness;
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
And I am become a reproach unto them; [when] they look upon me they shake their heads.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Help me, Jehovah my God; save me according to thy loving-kindness:
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
That they may know that this is thy hand; that thou, Jehovah, hast done it.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Let them curse, but bless thou; when they rise up, let them be ashamed, and let thy servant rejoice.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Let mine adversaries be clothed with confusion, and let them cover themselves with their shame as with a mantle.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
I will greatly celebrate Jehovah with my mouth; yea, I will praise him among the multitude.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
For he standeth at the right hand of the needy, to save him from those that judge his soul.
