Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Voor muziekbegeleiding. Een psalm van David. Mijn God, tot wien mijn loflied klinkt, Zwijg toch niet stil!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Want men zet een mond vol boosheid en bedrog tegen mij op, En belastert mij met leugentongen;
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Men bestookt mij met woorden van haat, En bestrijdt mij zonder enige grond;
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Men belaagt mij tot loon voor mijn liefde, En tot loon voor mijn bidden;
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Men vergeldt mij kwaad voor goed, En haat voor mijn liefde.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Stel een gewetenloos rechter over hem aan, En aan zijn rechterhand trede een valse aanklager op;
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Voor het gerecht worde hij schuldig bevonden, En smeke hij tevergeefs om genade.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Mogen zijn dagen maar kort zijn, En zijn ambt aan een ander vervallen.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Zijn kinderen mogen wezen, Zijn vrouw een weduwe worden;
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Mogen zijn zonen als bedelaars zwerven, Zelfs uit hun krotten worden verjaagd.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
De woekeraar legge beslag op heel zijn bezit, En vreemden mogen met zijn verdiensten gaan strijken.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Laat niemand zich zijner ontfermen, Niemand zich over zijn wezen erbarmen;
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Laat zijn kroost ten ondergang worden gedoemd, Zijn naam al verdwijnen in het eerste geslacht.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Moge Jahweh de misdaad zijner vaderen gedenken, En de schuld van zijn moeder nooit worden gedelgd;
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Jahweh houde ze altijd voor ogen, Zodat zelfs hun aandenken van de aarde verdwijnt.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Want hij dacht er niet aan, barmhartig te zijn, Maar vervolgde den ellendige, arme en bedroefde ten dode.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Hij hield van vervloeking: die treffe hem dan; Geen zegen wilde hij spreken: die blijve hem verre!
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
De vloek trok hij aan als een kleed: Die dringe hem als water in het lijf, als olie in zijn gebeente;
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Die worde de mantel, waarin hij zich hult, De gordel, die hij altijd moet dragen.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zó moge Jahweh mijn haters vergelden, En die laag van mij lasteren!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Maar treed Gìj voor mij op, o Jahweh, mijn Heer, En red mij omwille van uw Naam naar de rijkdom uwer genade!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Want ik ben arm en ellendig, En mijn hart krimpt ineen in mijn borst;
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Ik zink weg als een verdwijnende schaduw, Word voortgejaagd als een sprinkhanenzwerm;
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Van het vasten knikken mijn knieën, En mijn vermagerd lichaam schrompelt ineen.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zó ben ik hun een bespotting geworden; Die mij zien, schudden meewarig het hoofd.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Help mij, Jahweh, mijn God, En red mij naar uw genade;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Opdat men erkenne, dat het uw hand is, Jahweh: dat Gij het volbracht!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Laat hèn dan maar vloeken, als Gìj mij wilt zegenen; Mijn vijand zich schamen, maar uw knecht zich verheugen;
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mogen mijn tegenstanders met smaad worden bekleed, En zich in hun schande hullen als in een mantel!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Dan zal ik Jahweh juichend danken, En voor een talloze schare Hem prijzen;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Omdat Hij aan de rechterhand van den ongelukkige staat, Om hem te redden, van die hem verdoemen!
