Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Min Lovsangs Gud, ti ikke!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Thi de have opladt Ugudeligheds Mund og Falskheds Mund imod mig; de have talt imod mig med Løgnens Tunge,
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
og de have omringet mig med hadefulde Ord og stridt imod mig uden Aarsag.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Til Løn for min Kærlighed staa de mig imod, men jeg er stedse i Bøn.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Og de beviste mig ondt for godt, og Had for min Kærlighed.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Sæt en ugudelig over ham og lad en Anklager staa ved hans højre Haand!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Naar han dømmes, da lad ham gaa ud som skyldig, og lad hans Bøn blive tir Synd!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Hans Dage vorde faa, en anden annamme hans Embede!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Hans Børn vorde faderløse og hans Hustru Enke!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Og lad hans Børn vanke hid og did og tigge, og lad dem fra deres øde Hjem søge om Føde!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Lad Aagerkarlen kaste Garn ud efter alt det, han har, og fremmede røve Frugten af hans Arbejde.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Lad ham ikke finde nogen, som bevarer Miskundhed imod ham, og ingen forbarme sig over hans faderløse!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Hans Fremtid vorde afskaaren, deres Navn vorde udslettet i andet Led!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Hans Fædres Misgerning vorde ihukommet hos Herren og hans Moders Synd ikke udslettet!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
De være Herren altid for Øje, og han udrydde deres Ihukommelse af Jorden;
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
fordi han ikke kom i Hu at gøre Miskundhed, men forfulgte en elendig og en fattig Mand og den, som var bedrøvet i Hjertet, for at dræbe ham.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Han elskede Forbandelse, den kom ogsaa over ham, og han havde ikke Lyst til Velsignelse, og den blev ogsaa langt fra ham.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Og han iførte sig Forbandelse som sit Klædebon, og den kom ind i ham som Vand og som Olie i hans Ben.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Den vorde ham som et Klædebon, hvilket han ifører sig, og som et Bælte, hvilket han altid ombinder sig med.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Dette er Lønnen fra Herren til dem, som staa mig imod, og som tale ondt imod min Sjæl!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Men du, Herre, Herre! gøre vel imod mig for dit Navns Skyld; red mig, fordi din Miskundhed er god.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Thi jeg er elendig og fattig, og mit Hjerte er saaret inden i mig.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Jeg svinder bort som en Skygge, naar den hælder, jeg bliver jaget bort som en Græshoppe.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mine Knæ rave af Faste, og mit Kød er magert og har ingen Fedme.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Og jeg maa være deres Spot; de se mig, de ryste med deres Hoved.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hjælp mig, Herre, min Gud! frels mig efter din Miskundhed,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
at de maa kende, at dette er din Haand; du, Herre! du har gjort det.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Forbande de, saa velsigner du, de rejse sig, men blive til Skamme, og din Tjener glædes.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Lad mine Modstandere iføres Forsmædelse og klædes med deres Skam som med en Kappe.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Jeg vil takke Herren højlig med min Mund, og jeg vil love ham midt iblandt mange;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
thi han staar ved den fattiges højre Haand for at frelse ham fra dem, som dømme hans Sjæl.
