Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Přednímu zpěváku, žalm Davidův. Ó Bože chvály mé, nečiň se neslyše.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Nebo ústa nešlechetného a ústa lstivá proti mně se otevřela, mluvili proti mně jazykem lživým.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
A slovy jizlivými osočili mne, válčí proti mně beze vší příčiny.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Protivili mi se za mé milování, ješto jsem se za ně modlíval.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Odplacují se mi zlým za dobré, a nenávistí za milování mé.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Postav nad ním bezbožníka, a protivník ať mu stojí po pravici.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Když před soudem stane, ať zůstane za nešlechetného, a prosba jeho budiž jemu k hříchu.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Budiž dnů jeho málo, a úřad jeho vezmi jiný.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Buďtež děti jeho sirotci, a žena jeho vdovou.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Buďtež běhouni a tuláci synové jeho, žebřete, vyhnáni jsouce z poustek svých.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Přitáhni k sobě lichevník všecko, cožkoli má, a úsilé jeho rozchvátejte cizí.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Nebudiž, kdo by mu chtěl milosrdenství prokázati, aniž buď, kdo by se smiloval nad sirotky jeho.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Potomci jeho z kořen vyťati buďte, v druhém kolenu vyhlazeno buď jméno jejich.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Přijdiž na pamět nepravost předků jeho před Hospodinem, a hřích matky jeho nebuď shlazen.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Buďtež před Hospodinem ustavičně, až by vyhladil z země památku jejich,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Proto že nepamatoval, aby činil milosrdenství, ale protivenství činil člověku chudému a nuznému a sevřenému bolestí srdce, aby jej zamordoval.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Poněvadž miloval zlořečení, nechať přijde na něj; neměl líbosti v požehnání, nechať se vzdálí od něho.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
A tak budiž oblečen v zlořečenství jako v svůj oděv, a ať vejde do vnitřností jeho jako voda, a jako olej do kostí jeho.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Budiž jemu to jako plášť k přiodívání, a jako pás k ustavičnému opasování.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Taková mzda přijdiž mým protivníkům od Hospodina, a mluvícím zlé věci proti duši mé.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Ty pak, Hospodine Pane, nalož se mnou laskavě pro jméno své, nebo dobré jest milosrdenství tvé; vytrhni mne.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Jsemť zajisté chudý a nuzný, a srdce mé raněno jest u vnitřnostech mých.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Jako stín, když se nachyluje, ucházeti musím; honí se za mnou jako za kobylkou.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Kolena má klesají postem, a tělo mé vyschlo z tučnosti.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Nadto jsem jim za posměch; když mne uhlédají, potřásají hlavami svými.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Spomoz mi, ó Hospodine Bože můj, zachovej mne podlé milosrdenství svého,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Tak aby poznati mohli, že jest to ruka tvá, a že jsi ty, Hospodine, učinil to.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Nechť oni jakkoli zlořečí, ty dobrořeč; kteříž povstali, nechť se zastydí, aby se veselil služebník tvůj.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Buďtež oblečeni protivníci moji v zahanbení, a nechť se odějí jako pláštěm hanbou svou.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Slaviti budu Hospodina velice ústy svými, a u prostřed mnohých chváliti jej budu,
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Proto že stojí po pravici nuznému, aby ho zachoval od těch, kteříž odsuzují život jeho.
