Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
За първия певец. Давидов псалом. Недей мълча, Боже, хвало моя;
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Защото нечестиви уста и уста коварни се отвориха срещу мене, Говориха против мене с лъжлив език;
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Обиколиха ме тъй също с думи на омраза, И воюват против мене без причина.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
За отплата на любовта ми те ми станаха противници; Но аз все съм на молитва.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
И въздадоха ми зло за добро, И омраза за любовта ми.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Господи, постави нечестив човек над него. И противник нека стои отдясно му.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Когато се съди, нека излезе виновен. И молитвата му нека стане грях.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Дните му нека бъдат малко; Друг нека вземе чина му.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Децата му нека бъдат сираци, И жена му вдовица,
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Децата му нека се скитат винаги и станат просяци, И далеч от развалените си жилища нека просят хляб.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Лихоимецът нека впримчи целият му имот, И чужденци нека разграбват трудовете му.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Да няма кой да простре милост към него, Нито кой да пожали сирачетата му.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Внуците му нека бъдат отсечени, В идното поколение нека се изличи името им.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Нека се помни пред Господа беззаконието на бащите му, И грехът на майка му нека се не изличи;
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Нека бъдат винаги пред Господа За да отсече помена им от земята,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Защото той си науми да показва милост, Но преследваше немотния и беден човек, И съкрушения в сърце, за да ги умъртви.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Да! той обича да проклина, и проклетията го стигна; Не му беше драго да благославя, и благословението се отдалечи от него.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Да: той обичаше проклетията като своя дреха; И тя влезе като вода във вътрешностите му, И като масло в костите му.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Нека му стане като дрехата, в която се увива, И като пояса, с който постоянно се опасва.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Това нека бъде въздаянието на противниците ми от Господа, И ония, които говорят зло против душата ми.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
А Ти, Иеова Господи, застъпвай се за мене заради името Си; Понеже Твоята милост е блага, избави ме,
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Защото съм сиромах и немотен, И сърцето ми е наранено дълбоко в мене.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Преминал съм като уклонила се сянка по слънчев часовник; Изхвърлен съм като скакалец.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Колената ми се клатят от пост; И снагата ми губи тлъстината си.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
И аз им станах за укор; Като ме гледат кимат с глава.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Помогни ми, Господи Боже мой, Избави ме според милостта си,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
За да познаят, че това е твоята ръка, Че Ти си сторил това, Господи.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Те нека кълнат, а Ти благославяй; Когато станат те ще се посрамят, а Твоят слуга ще се весели.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Нека се облекат противниците ми с позор, И нека се покрият със срама си като с дреха.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
И аз ще благодаря много на Господа с устата си, Да! между множеството ще Го хваля;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Защото Той стои отдясно на немотния За да го избавя от ония, които съдят душата му.
