Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

Ko e Hiva pe ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻE ʻOtua, kuo maʻu hoku loto; te u hiva mo ʻatu ʻae fakamālō ʻaki hoku nāunau.

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Ke ʻā hake ʻae saliteli mo e haʻape: te u ʻa hengihengi hake pe au.

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

‌ʻE Sihova, te u fakamālō kiate koe ʻi he ʻao ʻoe kakai: pea te u hiva fakamālō kiate koe ʻi he ngaahi puleʻanga.

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

He ʻoku lahi hoʻo ʻaloʻofa ʻo māʻolunga hake ʻi he ngaahi langi: mo hoʻo moʻoni ʻoku aʻu atu ki he ngaahi ʻao.

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

‌ʻE ʻOtua, ke māʻolunga lahi hake koe ʻi he ngaahi langi: pea ke māʻolunga hake ho nāunau ʻi māmani kotoa pē;

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

Koeʻuhi ke hao ʻaia ʻoku ke ʻofa ai ke ke fakamoʻui ʻaki ho nima toʻomataʻu, ʻo talia au.

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Kuo folofola ʻae ʻOtua ʻi heʻene māʻoniʻoni; te u fiefia, “Te u vaeua ʻa Sikemi, ʻo fuofua ʻae luo ʻo Sukote.

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

‌ʻOku ʻoʻoku ʻa Kiliati; ʻoku ʻoʻoku mo Manase; ko hono mālohi foki ʻo hoku ʻulu ʻa ʻIfalemi; ko ʻeku fai fono ʻa Siuta.

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Ko ʻeku ipu kaukauʻanga ʻa Moape; te u lī hoku topuvaʻe ki ʻolunga ki ʻItomi; te u vikiviki koeʻuhi ko Filisitia.”

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Ko hai te ne ʻomi au ki he kolo mālohi? Ko hai te ne aʻutaki au ki ʻItomi?

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

‌ʻE ʻOtua, ʻe ʻikai, te ke fai ia, ʻa koe kuo ke liʻaki ʻakimautolu? Pea ʻikai te ke ʻalu atu, ʻE ʻOtua, mo ʻemau ngaahi kautau?

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

Ke ke tuku kiate kimautolu ʻae tokoni ʻi he mamahi: he ʻoku taʻeʻaonga ʻae tokoni ʻae tangata.

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Ko e meʻa ʻi he ʻOtua te tau fai mālohi ai: he ko ia ia te ne malaki hifo hotau ngaahi fili.