< Zsoltárok 108 >

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
En Psalmvisa Davids. Gud, det är mitt rätta allvar, jag vill sjunga. och lofva; min ära också.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Vaka upp, psaltare och harpa, jag vill bittida uppe vara.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Jag vill tacka dig, Herre, ibland folken; jag vill lofsjunga dig ibland menniskorna;
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Ty din nåd räcker så vidt som himmelen är; och din sanning så vidt som skyarna gå.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Upphöj dig, Gud, öfver himmelen, och din äro öfver all land;
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
På det dine älskelige vänner måga förlossade varda; hjelp med dina högra hand, och bönhör mig.
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Gud talar i sinom helgedom, dess gläder jag mig; och vill skifta Sichem, och afmäta den dalen Succoth.
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Gilead är min, Manasse är ock min, och Ephraim är mins hufvuds magt. Juda är min Förste.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Moab är mitt tvättekar; jag vill sträcka mina skor öfver Edom; öfver de Philisteer vill jag fröjdas.
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Ho vill föra mig uti en fast stad? Ho vill leda mig intill Edom?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Skall icke du göra det, Gud, som oss förkastat hafver, och drager icke ut, Gud, med vårom här?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Skaffa oss bistånd i nödene; ty menniskos hjelp är fåfängelig.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
I Gudi vilje vi bevisa manlig verk; han skall underträda våra fiendar.

< Zsoltárok 108 >