< Zsoltárok 108 >

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
Pesem in psalm Davidov. Z radostnim srcem svojim, o Bog, bodem pel in prepeval, tudi slava moja.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Vstanite, brenklje in citre; zbudim se sè zarijo.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Slavil te bodem med ljudstvi, Gospod; in prepeval ti bodem med narodi:
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Velika je nad nebesa milost tvoja, in noter do gornjih oblakov resnica tvoja.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Povzdigni se nad nebesa, o Bog; in čez vso zemljo slava tvoja!
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Da se rešijo izvoljeni tvoji, pomagaj z desnico svojo in usliši me.
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Bog jo govoril po svetosti svoji; radoval se bodem, v dél dobodem Sihem, in dolino Sukotsko merim.
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Moj je Gilead, moj Manase, in Efrajm moč glave moje, Juda poveljnik moj.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Moab umivalnik moj; čez Edom vržem svoj čevelj; proti Palestini bodem ukal.
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Kdo me popelje v utrjeno mesto, kdo me popelje do Edoma?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Ali nisi bil ti, o Bog, zavrgel nas? da nisi hodil, o Bog, med našimi vojskami?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Daj nam pomoč zoper sovražnika; drugače je ničevost pomoč človeška.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
V Bogu delajmo vrlo, in on bode poteptal sovražnike naše.

< Zsoltárok 108 >