Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

Oh Bog, moje srce je trdno; prepeval bom in dajal hvalo, celó s svojo slavo.

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Zbudita se, plunka in harfa; jaz sam se bom zgodaj prebudil.

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Hvalil te bom, oh Gospod, med ljudstvi in prepeval ti bom hvale med narodi.

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

Kajti tvoje usmiljenje je veliko nad nebom in tvoja resnica sega do oblakov.

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

Bodi povišan, oh Bog, nad nebo in tvoja slava nad vso zemljo,

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

da so tvoji ljubljeni lahko osvobojeni; reši s svojo desnico in mi odgovori.

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Bog je spregovoril v svoji svetosti: »Veselil se bom in razdelil bom Sihem in odmeril Sukótsko dolino.

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

Gileád je moj, Manáse je moj, tudi Efrájim je moč moje glave, Juda je moj postavodajalec.

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Moáb je moj lonec za pranje, nad Edóm bom vrgel svoj čevelj, nad Filistejo bom slavil zmago.«

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Kdo me bo privedel v utrjeno mesto? Kdo me bo vodil v Edóm?

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Mar ne boš ti, oh Bog, ki si nas zavrgel? Ali ne boš ti, oh Bog, šel naprej z našimi vojskami?

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

Daj nam pomoč iz stiske, kajti zaman je človeška pomoč.

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Z Bogom bomo delali hrabro, kajti on je ta, ki bo pomendral naše sovražnike.