Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

Canticum Psalmi David. Paratum cor meum Deus, paratum cor meum: cantabo, et psallam in gloria mea.

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Exurge gloria mea, exurge psalterium, et cithara: exurgam diluculo.

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Confitebor tibi in populis Domine: et psallam tibi in nationibus.

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

Quia magna est super caelos misericordia tua: et usque ad nubes veritas tua:

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

Exaltare super caelos Deus, et super omnem terram gloria tua:

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

ut liberentur dilecti tui. Salvum fac dextera tua, et exaudi me:

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Deus locutus est in sancto suo: Exultabo, et dividam Sichimam, et convallem tabernaculorum dimetiar.

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

Meus est Galaad, et meus est Manasses: et Ephraim susceptio capitis mei. Iuda rex meus:

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Moab lebes spei meae. In Idumaeam extendam calceamentum meum: mihi alienigenae amici facti sunt.

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumaeam?

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Nonne tu Deus, qui repulisti nos, et non exibis Deus in virtutibus nostris?

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

Da nobis auxilium de tribulatione: quia vana salus hominis.

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

In Deo faciemus virtutem: et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros.