< Zsoltárok 108 >
1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
Ein Lied, ein Psalm Davids. Mein Herz ist getrost, o Gott:
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Wacht auf, Harfe und Zither: ich will das Morgenrot wecken!
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Ich will dich preisen unter den Völkern, o HERR, und dir lobsingen unter den Völkerschaften!
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Denn groß bis über den Himmel hinaus ist deine Gnade, und bis an die Wolken geht deine Treue.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Erhebe dich über den Himmel hinaus, o Gott, und über die ganze Erde (verbreite sich) deine Herrlichkeit!
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Daß deine Geliebten gerettet werden, hilf uns mit deiner Rechten, erhör’ uns!
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Gott hat in seiner Heiligkeit gesprochen: »(Als Sieger) will ich frohlocken, will Sichem verteilen und das Tal von Sukkoth (als Beutestück) vermessen.
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Mein ist Gilead, mein auch Manasse, und Ephraim ist meines Hauptes Schutzwehr, Juda mein Herrscherstab.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Moab (dagegen) ist mein Waschbecken, auf Edom werf’ ich meinen Schuh; über das Philisterland will (als Sieger) ich jauchzen.«
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Wer führt mich hin zur festen Stadt, wer geleitet mich bis Edom?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Hast nicht du uns, o Gott, verworfen und ziehst nicht aus, o Gott, mit unsern Heeren?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
O schaffe uns Hilfe gegen den Feind! Denn nichtig ist Menschenhilfe.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
Mit Gott werden wir Taten vollführen, und er wird unsre Bedränger zertreten.