Zsoltárok 108
1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
Cantique de psaume, de David lui-même. Mon cœur est prêt, ô Dieu, mon cœur est prêt, je chanterai, je jouerai du psaltérion au milieu de ma gloire.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Lève-toi, ô ma gloire, lève-toi, psaltérion, et toi, harpe: je me lèverai au point du jour.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Je vous louerai parmi les peuples. Seigneur, et je dirai un psaume en votre honneur parmi les nations.
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Parce que votre miséricorde est grande au-dessus des cieux, et que votre vérité s’élève jusqu’aux nues.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Soyez exalté au-dessus des cieux, ô Dieu, et que sur toute la terre éclate votre gloire,
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Afin que vos bien-aimés soient délivrés. Sauvez-moi par votre droite, et exaucez-moi;
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Dieu a parlé dans son sanctuaire:
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
À moi est Galaad, et à moi est Manassé; Ephraïm est l’appui de ma tête.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Moab est le vase de mon espérance.
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Qui me conduira dans une ville fortifiée? qui me conduira jusque dans l’Idumée?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Ne sera-ce pas vous, ô Dieu, qui nous avez rejetés? et ne sortirez-vous point, ô Dieu, à la tête de nos armées?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Donnez-nous du secours, pour nous tirer de la tribulation, parce que vain est le salut de l’homme.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
En Dieu nous ferons preuve de valeur, et lui-même réduira au néant nos ennemis.
