Zsoltárok 108
1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
Cantique. Psaume de David. Mon cœur reste ferme, ô Dieu! Je puis chanter, célébrer tes louanges; c’est là mon honneur.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Réveillez-vous, ô luth et harpe! Je veux réveiller l’aurore.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Je te louerai parmi les nations, ô Seigneur, je te chanterai parmi les peuples.
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Car ta grâce s’élève par-dessus les cieux, et ta bonté atteint jusqu’au firmament.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Montre ta grandeur, ô Dieu, qui dépasse les cieux; que ta gloire brille sur toute la terre!
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Afin que tes bien-aimés échappent au danger, secours-nous avec ta droite, et exauce-moi!
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
L’Eternel l’a annoncé en son sanctuaire: "Je triompherai, je veux m’adjuger Sichem, mesurer au cordeau la vallée de Souccot.
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
A moi Galaad! à moi Manassé! Ephraïm est la puissante sauvegarde de ma tête, Juda est mon sceptre.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Moab est le bassin où je me lave; sur Edom, je jette ma sandale, je triomphe du pays des Philistins."
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Qui me conduira à la ville forte? Qui saura me mener jusqu’à Edom?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Ne sera-ce pas toi, ô Dieu, toi qui nous avais délaissés, qui ne faisais plus campagne avec nos armées?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Prête-nous secours contre l’adversaire, puisque trompeuse est l’aide de l’homme.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
Avec Dieu, nous ferons des prouesses: c’est lui qui écrasera nos ennemis.
