Zsoltárok 108
1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
Laulu; Daavidin virsi. Minun sydämeni on valmis, Jumala, minä tahdon veisata ja soittaa; valmis on minun sieluni.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Heräjä, harppu ja kannel. Minä tahdon herättää aamuruskon.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Herra, sinua minä kiitän kansojen joukossa ja veisaan sinun kiitostasi kansakuntien keskellä.
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Sillä suuri on sinun armosi ja ulottuu ylitse taivasten ja sinun totuutesi hamaan pilviin asti.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Korota itsesi yli taivasten, Jumala, ja levitköön sinun kunniasi yli kaiken maan.
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Että sinun rakkaasi pelastetuiksi tulisivat, auta oikealla kädelläsi ja vastaa minulle.
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Jumala on puhunut pyhäkössänsä. Minä riemuitsen, minä jaan Sikemin ja mittaan Sukkotin laakson.
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Minun on Gilead, ja minun on Manasse; Efraim on minun pääni suojus, Juuda minun valtikkani.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Mooab on minun pesuastiani, Edomiin minä viskaan kenkäni, minä riemuitsen Filistean maasta.
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Kuka vie minut varustettuun kaupunkiin? Kuka saattaa minut Edomiin?
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Etkö sinä, Jumala, hyljännyt meitä? Et lähtenyt, Jumala, meidän sotajoukkojemme kanssa!
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Anna meille apu ahdistajaa vastaan, sillä turha on ihmisten apu.
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
Jumalan voimalla me teemme väkeviä tekoja; hän tallaa meidän vihollisemme maahan.
