Zsoltárok 108
1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
En Sang, en Psalme af David.
2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Trøstigt er mit Hjerte, o Gud! jeg vil synge, jeg vil lege paa Harpe, ogsaa min Ære skal juble.
3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Vaagn op, Psalter og Harpe! jeg vil vække Morgenrøden.
4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Jeg vil takke dig, Herre! iblandt Folkene og lege paa Harpe for dig iblandt Folkestammer.
5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Thi din Miskundhed er stor over Himlene og din Sandhed indtil Skyerne.
6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Ophøj dig, Gud! over Himlene, og din Ære være over al Jorden!
7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Paa det dine elskelige maa udfries, saa frels med din højre Haand og bønhør os!
8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Gud har talt i sin Helligdom, jeg vil fryde mig; jeg vil uddele Sikem og opmaale Sukots Dal.
9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Mig hører Gilead til, mig hører Manasse til, og Efraim er mit Hoveds Værn, Juda er min Herskerstav.
10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Moab er mit Vadskefad; jeg vil kaste min Sko til Edom; bryd ud i Jubel over mig, du Filisterland!
11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Hvo vil føre mig tilden faste Stad? hvo har ledet mig til Edom?
12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Mon ikke du, Gud, som har forkastet os? og vil du, Gud, ikke uddrage med vore Hære?
13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
Fly os Hjælp af Nød; thi Menneskers Hjælp er Forfængelighed. Ved Gud ville vi vinde Kraft; og han skal nedtræde vore Fjender.
