Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar i evighet:
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Säger I, som af Herranom förlöste ären, de han utu nöd förlöst hafver;
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Och de han utu landen tillsammanhemtat hafver, ifrån östan, ifrå vestan, ifrå nordan, och ifrå hafvet;
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
De der vilse gingo i öknene, der ingen väg var, och funno ingen stad, der de bo kunde;
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Hungroge och törstige, och deras själ försmäktade.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Och de ropade till Herran i deras nöd, och han frälste dem utu deras ångest;
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Och förde dem en rättan väg, att de gingo till den stad, der de bo kunde.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Att han mättar den törstiga själen, och fyller den hungroga själen med god ting;
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
De der sitta måste i mörker och dödsens skugga, fångne i tvång och i jern.
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Derföre, att de Guds bud ohörsamme varit hade, och dens Högstas lag försmädat hade;
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Derföre måste deras hjerta med olycka plågadt varda; så att de omkull lågo, och ingen halp dem.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Och de ropade till Herran i deras nöd, och han halp dem utu deras ångest;
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Och förde dem utu mörkret och dödsens skugga, och slet deras band sönder.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Att han sönderbryter kopparportar, och sönderslår jernbommar.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
De galne vordo plågade för deras öfverträdelses skull, och för deras synders skull.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
De vämjade vid all mat, och vordo dödsjuke.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Och de ropade till Herran i deras nöd, och han halp dem utu deras ångest.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Han sände sitt ord, och gjorde dem helbregda, och frälste dem, att de icke blefvo döde.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Och offra tacksägelse, och förtälja hans verk med glädje.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
De som med skepp på hafvet fara, och drifva sin handel till sjös;
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
De hafva förnummit Herrans verk, och hans under i hafvet;
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
När han sade, att ett stormväder uppkastade sig, som böljorna upplyfte.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Och de foro upp åt himmelen, och foro neder i afgrunden, att deras själ förtviflade för ångest;
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Så att de raglade och stapplade, såsom en drucken, och visste ingen råd mer.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Och de ropade till Herran i sine nöd, och han förde dem utu deras ångest;
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Och stillte stormen, att böljorna saktade sig.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Och de vordo glade, att det stilla vardt; och han förde dem till lands efter deras önska.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Och prisa honom i församlingene, och inför de äldsta lofva honom;
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
De, hvilkas bäcker förtorkades, och vattukällor vände igen flyta;
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Så att ett fruktsamt land intet bar, för deras ondskos skull, som deruti bodde.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Och det som torrt var gjorde han vatturikt, och på torra landena vattukällor;
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Och satte dit de hungroga, att de beredde en stad, der de bo kunde;
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Och så åkrar, och vingårdar plantera måtte, och årliga frukt få.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Och han dem välsignade, så att de sig svårliga förökade, och dem mycken boskap gaf;
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
De der nedertryckte och försvagade voro af de onda, som dem tvungit och trängt hade.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Då föraktelse uppå Förstarna utgjuten var, så att i hela landena stod bistert och ödeliga till.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Och han den fattiga beskyddade för uselhet, och hans slägte förmerade, såsom en fårahjord.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Detta skola de fromme se, och glädja sig; och alla ondsko skall munnen tillstoppad varda.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Hvilken är vis och behåller detta? Så skola de märka, huru många välgerningar Herren beviser.
