Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Alabad al SEÑOR, porque es bueno; porque para siempre es su misericordia.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Diganlo los redimidos del SEÑOR, los que ha redimido del poder del enemigo,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
y los ha congregado de las tierras, del oriente y del occidente, del aquilón y del mar.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Anduvieron perdidos por el desierto, por la soledad sin camino, sin hallar ciudad en dónde vivir.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Hambrientos y sedientos, su alma desfallecía en ellos.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Y clamaron al SEÑOR en su angustia, los libró de sus aflicciones.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Los dirigió por camino derecho, para que viniesen a ciudad de habitación.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben al SEÑOR por su misericordia; y sus maravillas para con los hijos de los hombres.
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Porque sació al alma menesterosa, y llenó de bien al alma hambrienta.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Los que moraban en tinieblas y sombra de muerte aprisionados, en aflicción y en hierros,
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
por cuanto fueron rebeldes a las palabras del SEÑOR, y aborrecieron el consejo del Altísimo.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Por eso quebrantó él con trabajo sus corazones, cayeron y no hubo quién los ayudase.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Luego que clamaron al SEÑOR en su angustia, los libró de sus aflicciones.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Los sacó de las tinieblas, y de la sombra de muerte; y rompió sus prisiones.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben al SEÑOR por su misericordia, y sus maravillas para con los hijos de los hombres.
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Porque quebrantó las puertas de bronce, y desmenuzó los cerrojos de hierro.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Los locos, a causa del camino de su rebelión; y a causa de sus maldades fueron afligidos,
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
su alma abominó toda vianda; y llegaron hasta las puertas de la muerte.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Mas clamaron al SEÑOR en su angustia; y los salvó de sus aflicciones.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Envió su palabra, y los curó, y los libró de sus sepulturas.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben al SEÑOR por su misericordia, y sus maravillas para con los hijos de los hombres.
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Y ofrezcan sacrificios de alabanza, y publiquen sus obras con júbilo.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Los que descienden al mar en navíos, y hacen obra en las muchas aguas,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
ellos han visto las obras del SEÑOR, y sus maravillas en el mar profundo.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
El dijo, e hizo saltar el viento de la tempestad, que levanta sus ondas;
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
suben a los cielos, descienden a los abismos; sus almas se derriten con el mal.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Tiemblan, y titubean como borrachos, y toda su ciencia es perdida;
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
claman al SEÑOR en su angustia, y los libra de sus aflicciones.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Hace parar la tempestad en sosiego, y sus ondas cesan.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Se alegran luego porque se reposaron; y él los guía al término de su voluntad.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Alaben al SEÑOR por su misericordia, y sus maravillas para con los hijos de los hombres.
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Y ensálcenlo en la congregación del pueblo; y en la reunión de ancianos lo alaben.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
El puso los ríos en desierto, y los manaderos de las aguas en sed;
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
la tierra fructífera en salados; por la maldad de los que la habitan.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Vuelve el desierto en estanques de aguas, y la tierra desierta en manaderos de agua.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Y aposenta allí hambrientos, y aderezan allí ciudad para habitación;
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
y siembran campos, y plantan viñas; y rinden fruto de aumento.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Y los bendice, y se multiplican en gran manera; y no disminuye sus bestias.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Y después son menoscabados, y abatidos de tiranía; de males y congojas.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
El derrama menosprecio sobre los príncipes, y les hace andar errados, vagabundos, sin camino.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Y levanta al pobre de la pobreza, y vuelve las familias como ovejas.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Vean los rectos, y alégrense; y toda maldad cierre su boca.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
¿Quién es sabio y guardará estas cosas, y entenderá las misericordias del SEÑOR?
