Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Alabád a Jehová, porque es bueno; porque para siempre es su misericordia.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Dígan lo los redimidos de Jehová, los que ha redimido de poder del enemigo,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Y los ha congregado de las tierras, del oriente y del occidente, del aquilón y de la mar.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Anduvieron perdidos por el desierto, por la soledad sin camino: no hallando ciudad de población.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Hambrientos, y sedientos: su alma desfallecía en ellos.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Y clamaron a Jehová en su angustia; y escapólos de sus aflicciones.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Y encaminólos en camino derecho; para que viniesen a ciudad de población.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben pues ellos la misericordia de Jehová, y sus maravillas con los hijos de los hombres.
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Porque hartó al alma menesterosa; y al alma hambrienta hinchió de bien.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Los que moraban en tinieblas, y sombra de muerte, aprisionados en aflicción, y en hierros;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Por cuanto fueron rebeldes a las palabras de Jehová; y aborrecieron el consejo del Altísimo:
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Y él quebrantó con trabajo sus corazones: cayeron, y no hubo quien les ayudase:
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Y clamaron a Jehová en su angustia: escapólos de sus aflicciones.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Sacólos de las tinieblas, y de la sombra de muerte; y rompió sus prisiones.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben pues ellos la misericordia de Jehová, y sus maravillas con los hijos de los hombres.
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Porque quebrantó las puertas de acero; y desmenuzó los cerrojos de hierro.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Insensatos, a causa del camino de su rebelión; y a causa de sus maldades fueron afligidos.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Su alma abominó toda vianda; y llegaron hasta las puertas de la muerte.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Y clamaron a Jehová en su angustia; y salvólos de sus aflicciones.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Envió su palabra, y curólos; y escapólos de sus sepulturas.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Alaben pues ellos la misericordia de Jehová; y sus maravillas con los hijos de los hombres.
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Y sacrifiquen sacrificios de alabanza; y enarren sus obras con jubilación.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Los que descendieron a la mar en navíos: y contratan en las muchas aguas;
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Ellos han visto las obras de Jehová, y sus maravillas en el mar profundo.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
El dijo, y salió el viento de la tempestad, que levanta sus ondas:
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Suben a los cielos, descienden a los abismos: sus almas se derriten con el mal.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Tiemblan, y titubean como borrachos; y toda su ciencia es perdida.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Y claman a Jehová en su angustia; y escápalos de sus aflicciones.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Hace parar la tempestad en silencio; y callan sus ondas.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Y alégranse, porque se reposaron; y guíalos al puerto que quieren.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Alaben pues ellos la misericordia de Jehová, y sus maravillas con los hijos de los hombres.
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Y ensálcenle en congregación de pueblo; y en consistorio de ancianos le loen.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Vuelve los ríos en desierto; y los manaderos de las aguas en sed:
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
La tierra fructífera en salados; por la maldad de los que la habitan.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Vuelve el desierto en estanques de aguas, y la tierra seca en manaderos de aguas:
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Y aposenta allí hambrientos; y aderezan allí ciudad de población:
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Y siembran campos, y plantan viñas; y hacen fruto de renta:
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Y bendícelos, y se multiplican en gran manera: y no disminuye sus bestias.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Y después son menoscabados, y abatidos de tiranía, de males, y de congojas.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
El derrama menosprecio sobre los príncipes: y les hace andar errantes, vagabundos, sin camino.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Y levanta al pobre de la pobreza; y vuelve las familias como ovejas.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Vean los rectos, y alégrense; y toda maldad cierre su boca.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
¿Quién es sabio, y guardará estas cosas; y entenderá las misericordias de Jehová?
