Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Хвалите Господа, јер је добар; јер је довека милост Његова.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Тако нека кажу које је избавио Господ, које је избавио из руке непријатељеве,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Скупио их из земаља, од истока и запада, од севера и мора.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Луташе по пустињи где се не живи, пута граду насељеном не находише;
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Беху гладни и жедни, и душа њихова изнемагаше у њима;
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Али завикаше ка Господу у тузи својој; и избави их из невоље њихове.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
И изведе их на прав пут, који иде у град насељени.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Нека хвале Господа за милост Његову, и за чудеса Његова ради синова људских!
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Јер сити душу ташту, и душу гладну пуни добра.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Седеше у тами и у сену смртном, оковани у тугу и у гвожђе;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Јер не слушаше речи Божијих, и не марише за вољу Вишњег.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Он поништи срце њихово страдањем; спотакоше се, и не беше кога да помогне.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Али завикаше ка Господу у тузи својој, и избави их из невоље њихове;
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Изведе их из таме и сена смртног, и раскиде окове њихове.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Нека хвале Господа за милост Његову, и за чудеса Његова ради синова људских!
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Јер разби врата бронзана, и преворнице гвоздене сломи.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Безумници страдаше за неваљале путеве своје, и за неправде своје.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Свако се јело гадило души њиховој, и дођоше до врата смртних.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Али завикаше ка Господу у тузи својој, и избави их из невоље њихове.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Посла реч своју и исцели их, и избави их из гроба њиховог.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Нека хвале Господа за милост Његову, и за чудеса Његова ради синова људских!
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
И нека принесу жртву за хвалу, и казују дела Његова у песмама!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Који плове по мору на корабљима, и раде на великим водама,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Они су видели дела Господња, и чудеса Његова у дубини.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Каже, и диже се силан ветар, и устају вали на њему,
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Дижу се до небеса и спуштају до бездана: душа се њихова у невољи разлива;
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Посрћу и љуљају се као пијани; све мудрости њихове нестаје.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Али завикаше ка Господу у тузи својој, и изведе их из невоље њихове.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Он обраћа ветар у тишину, и вали њихови умукну.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Веселе се кад се стишају, и води их у пристаниште које желе.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Нека хвале Господа за милост Његову, и за чудеса Његова ради синова људских!
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Нека Га узвишују на сабору народном, на скупштини старешинској славе Га!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Он претвара реке у пустињу, и изворе водене у сухоту,
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Родну земљу у слану пустару за неваљалство оних који живе на њој.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Он претвара пустињу у језера, и суву земљу у изворе водене,
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
И насељава онамо гладне. Они зидају градове за живљење;
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Сеју поља, саде винограде и сабирају летину.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Благосиља их и множе се јако, и стоке им не умањује.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Пре их беше мало, падаху од зла и невоље, што их стизаше.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Он сипа срамоту на кнезове, и оставља их да лутају по пустињи где нема путева.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Он извлачи убогога из невоље, и племена множи као стадо.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Добри виде и радују се, а свако неваљалство затискује уста своја.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Ко је мудар, нека запамти ово, и нека познају милости Господње.
