Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Prisa Herren, for han er god, for æveleg varer hans miskunn!
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
So segjer Herrens utløyste, som han hev løyst ut or naudi,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
som han hev sanka i hop frå landi, frå aust og frå vest, frå nord og frå havet.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Dei for vilt i øydemarki, i vegløysa, dei fann ingen by til å bu i.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Hungrige og tyrste var dei, deira sjæl vanmegtast i deim.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Då ropa dei til Herren i si naud, or deira trengslor fria han deim ut,
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
og han førde deim på rett veg, so dei gjekk til ein by dei kunde bu i.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
for han metta den tyrste sjæl, og den hungrige sjæl fyllte han med godt.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Dei sat i myrker og daudeskugge, bundne i stakarsdom og jarn,
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
av di dei hadde tråssa mot Guds ord og vanvyrdt råderne frå den Høgste.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Og han bøygde deira hjarto med liding, dei snåva, og der var ingen hjelpar.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Då ropa dei til Herren i si naud, frå deira trengslor frelste han deim.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Han førde deim ut or myrker og daudeskugge, og deira band reiv han sund.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni;
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
for han krasa koparportar og hogg sund jarnbommar.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Dårar var dei for sin brotsveg, og for sine misgjerningar vart dei plåga.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Deira sjæl vart leid av all mat, og dei kom nær til daudens portar.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Då ropa dei til Herren i si naud; frå deira trengslor frelste han deim.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Han sende sitt ord og lækte deim og berga deim frå deira graver.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
og ofra takkoffer og fortelja um hans verk med fagnad.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Dei som for ut på havet med skip, og som dreiv handel på dei store vatni,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
dei såg Herrens gjerningar og hans underverk på djupet.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Han tala og let det koma ein stormvind, og denne reiste havsens bylgjor.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Dei for upp imot himmelen, dei for ned i djupi, deira sjæl miste modet i ulukka.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Dei raga og tumla som drukne, og all deira visdom vart til inkjes.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Då ropa dei til Herren i si naud, or deira trengslor førde han deim ut.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Han let storm verta til stilla, og bylgjorne kringum deim tagna.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Og dei vart glade då dei lagde seg, og han førde deim til den hamni dei ynskte.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
og høglova honom i folkesamling og lovsyngja honom der dei gamle sit saman.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Han gjorde elvar til ei øydemark og vatskjeldor til eit turrlende,
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
fruktsamt land til ei saltheid, for deira vondskap skuld, som budde der.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Han gjorde øydemark til innsjø og turrlende til vatskjeldor.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Og han let hungrige bu der, og dei bygde ein by til å bu i.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Og dei sådde åkrar og planta vinhagar, og dei fekk grøda til å hausta.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Og han velsigna deim, og dei auka mykje, og av fe gav han deim ikkje lite.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
So minka dei att og vart nedbøygde av trykk og trengsla og sorg.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Han som renner ut vanvyrdnad yver hovdingar og let deim villast i veglaus øydemark,
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
han lyfte upp den fatige or vesaldomen og auka ætterne som ei hjord.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Dei ærlege ser det og gled seg, og all vondskap let att sin munn.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Den som er vis, han gjeve gaum etter dette, og dei må merke Herrens nådegjerningar.
