Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
»Danket dem HERRN, denn er ist freundlich, ja, ewiglich währt seine Gnade«:
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
so sollen die vom HERRN Erlösten sprechen, die er befreit hat aus Drangsal
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
und die er gesammelt aus den Ländern vom Aufgang her und vom Niedergang, vom Norden her und vom Meer.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Sie irrten umher in der Wüste, der Öde, und fanden den Weg nicht zu einer Wohnstatt;
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
gequält vom Hunger und vom Durst, wollte ihre Seele in ihnen verschmachten.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Da schrien sie zum HERRN in ihrer Not, und er rettete sie aus ihren Ängsten
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
und leitete sie auf richtigem Wege, daß sie kamen zu einer bewohnten Ortschaft: –
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
die mögen danken dem HERRN für seine Güte und für seine Wundertaten an den Menschenkindern,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
daß er die lechzende Seele gesättigt und die hungernde Seele gefüllt hat mit Labung.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Die da saßen in Finsternis und Todesnacht, gefangen in Elend und Eisenbanden –
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
denn sie hatten Gottes Geboten getrotzt und den Ratschluß des Höchsten verachtet,
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
so daß er ihren Sinn durch Leiden beugte, daß sie niedersanken und keinen Helfer hatten –;
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
da schrien sie zum HERRN in ihrer Not, und er rettete sie aus ihren Ängsten;
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
er führte sie heraus aus Finsternis und Todesnacht und zersprengte ihre Fesseln: –
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
die mögen danken dem HERRN für seine Güte und für seine Wundertaten an den Menschenkindern,
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
daß er eherne Türen zerbrochen und eiserne Riegel zerschlagen.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Die da krank waren infolge ihres Sündenlebens und wegen ihrer Verfehlungen leiden mußten –
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
vor jeglicher Speise hatten sie Widerwillen, so daß sie den Pforten des Todes nahe waren –;
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
da schrien sie zum HERRN in ihrer Not, und er rettete sie aus ihren Ängsten;
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
er sandte sein Wort, sie gesund zu machen, und ließ sie aus ihren Gruben entrinnen: –
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
die mögen danken dem HERRN für seine Güte und für seine Wundertaten an den Menschenkindern;
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
sie mögen Opfer des Dankes bringen und seine Taten mit Jubel verkünden!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Die aufs Meer gefahren waren in Schiffen, auf weiten Fluten Handelsgeschäfte trieben,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
die haben das Walten des HERRN geschaut und seine Wundertaten auf hoher See.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Denn er gebot und ließ einen Sturm entstehn, der hoch die Wogen des Meeres türmte:
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
sie stiegen empor zum Himmel und fuhren hinab in die Tiefen, so daß ihr Herz vor Angst verzagte;
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
sie wurden schwindlig und schwankten wie Trunkne, und mit all ihrer Weisheit war’s zu Ende: –
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
da schrien sie zum HERRN in ihrer Not, und er befreite sie aus ihren Ängsten;
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
er stillte das Ungewitter zum Säuseln, und das Toben der Wogen verstummte;
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
da wurden sie froh, daß es still geworden, und er führte sie zum ersehnten Hafen: –
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
die mögen danken dem HERRN für seine Güte und für seine Wundertaten an den Menschenkindern;
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
sie mögen ihn erheben in der Volksgemeinde und im Kreise der Alten ihn preisen!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Er wandelte Ströme zur Wüste und Wasserquellen zu dürrem Land,
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
fruchtbares Erdreich zu salziger Steppe wegen der Bosheit seiner Bewohner.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Wiederum machte er wüstes Land zum Wasserteich und dürres Gebiet zu Wasserquellen
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
und ließ dort Hungrige seßhaft werden, so daß sie eine Stadt zum Wohnsitz bauten
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
und Felder besäten und Weinberge pflanzten, die reichen Ertrag an Früchten brachten;
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
und er segnete sie, daß sie stark sich mehrten, und ließ ihres Viehs nicht wenig sein.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Dann aber nahmen sie ab und wurden gebeugt durch den Druck des Unglücks und Kummers;
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
»über Edle goß er Verachtung aus und ließ sie irren in pfadloser Öde«.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Den Armen aber hob er empor aus dem Elend und machte seine Geschlechter wie Kleinviehherden.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
»Die Gerechten sehen’s und freuen sich, alle Bosheit aber muß schließen ihren Mund«.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Wer ist weise? Der beachte dies und lerne die Gnadenerweise des HERRN verstehn!
