Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
"Danket Jahwe, denn er ist gütig; / Ewig währt ja seine Huld!"
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
So sollen sprechen Jahwes Erlöste, / Die er erlöst hat aus Feindeshand,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Und die er gesammelt aus vielen Landen: / Von Ost und West, von Nord und Süd.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Sie irrten vom Weg in der Wüste und Öde, / Eine Stadt als Wohnsitz fanden sie nicht.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Sie litten Hunger und Durst: / Ihre Seele verzagte in ihnen.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Da schrien sie zu Jahwe in ihrer Not: / Der riß sie heraus aus ihren Ängsten.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Er führte sie auf ebnem Weg, / Daß sie kamen in eine wohnliche Stadt.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nun sollen sie Jahwe danken für seine Huld / Und für seine Wunder zum Segen der Menschen.
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Er hat ja die lechzende Seele gesättigt / Und die hungrige Seele mit Gutem gefüllt.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Sie wohnten in Dunkel und Todesschatten, / Gefangen in Elend und Eisenbanden.
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Denn sie hatten Jahwes Worten getrotzt / Und den Rat des Höchsten verachtet.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Drum beugte er auch durch Mühsal ihr Herz: / Nun sanken sie hin ohne Helfer.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Da schrien sie zu Jahwe in ihrer Not: / Der machte sie frei aus ihren Ängsten.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Er ließ sie aus Dunkel und Todesschatten, / Und ihre Fesseln zersprengte er.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nun sollen sie Jahwe danken für seine Huld / Und für seine Wunder zum Segen der Menschen.
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Denn er hat zerbrochen Türen von Erz / Und eiserne Riegel zerschlagen.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Gottlose mußten ob sündigen Wandels / Und ob Übertretungen leiden:
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Jegliche Speise verabscheuten sie, / Und sie waren schon nahe den Pforten des Todes.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Da schrien sie zu Jahwe in ihrer Not / Der machte sie frei aus ihren Ängsten.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Er sandte sein Wort und heilte sie / Und ließ sie entrinnen aus ihren Gruben.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nun sollen sie Jahwe danken für seine Huld / Und für seine Wunder zum Segen der Menschen.
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Sie sollen bringen Opfer des Danks, / Seine Taten erzählen mit Jubel.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Die mit Schiffen das Meer befuhren, / Ihren Handel trieben in großen Gewässern,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Sie haben Jahwes Werk geschaut / Und seine Wunder im Meeresstrudel.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Auf sein Wort brauste ein Sturmwind daher, / Der türmte empor die Wogen des Meers.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Sie stiegen himmelan, bald fuhren sie in die Tiefe: / Ihre Seel verging in Weh.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Sie schwankten und wankten wie Trunkne, / Und all ihre Weisheit war dahin.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Da schrien sie zu Jahwe in ihrer Not, / Der führte sie aus ihren Ängsten.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Er dämpfte den Sturm zum Säuseln, / Und stille schwiegen des Meeres Wogen.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Da wurden sie froh, daß es ruhig geworden; / Er führte sie dann zum ersehnten Hafen.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Nun sollen sie Jahwe danken für seine Huld / Und für seine Wunder zum Segen der Menschen.
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Ja sie sollen ihn preisen in der Gemeinde / Und im Ältestenrate ihn loben.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Er machte auch Ströme zur Wüste / Und Wasserquellen zu dürrem Land,
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Fruchtbares Feld zur salzigen Steppe / Wegen der Bosheit seiner Bewohner.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Er wandelte Wüsten in Wasserteiche / Und dürres Land in Wasserquellen.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Dort machte er Hungrige seßhaft: / Sie bauten sich eine Wohnstadt.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Sie besäten Äcker, pflanzten Weingärten / Und gewannen Ertrag an Frucht.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Gott segnete sie: sie mehrten sich sehr, / Auch ihr Vieh ließ sich nicht vermindern.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Doch manchmal nahmen sie ab und sanken dahin / Durch den Druck von Unglück und Kummer.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Aber er, "der auf Fürsten Verachtung gießt / Und in wegloser Öde sie irren läßt" —
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Er hob die Armen aus Elend hervor / Und mehrte ihre Sippen wie Herden.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Redliche sollen das sehn mit Freuden, / Doch alle Frevler müssen verstummen.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Wer weise ist, der beachte dies / Und verstehe die Gnaden Jahwes!
