Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
“BOOK V.” O give thanks to the LORD, for he is good; For his mercy endureth for ever!
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Let the redeemed of the LORD say it, Whom he hath redeemed from the hand of the enemy;
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Whom he hath gathered from the lands, From the east, the west, the north, and the south.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
They were wandering in the wilderness, in a desert, They found no way to a city to dwell in.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
They were hungry and thirsty, And their souls fainted within them.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Then they cried to the LORD in their trouble, And he delivered them out of their distress.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
He led them in a straight way, Till they came to a city where they might dwell.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
O let them praise the LORD for his goodness, For his wonderful works to the children of men!
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
For he satisfieth the thirsty, And the hungry he filleth with good.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
They dwelt in darkness and the shadow of death, Being bound in affliction and iron;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Because they disobeyed the commands of God, And contemned the will of the Most High;
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Their hearts he brought down by hardship; They fell down, and there was none to help.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
But they cried to the LORD in their trouble, And he saved them out of their distresses;
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
He brought them out of darkness and the shadow of death, And brake their bands asunder.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
O let them praise the LORD for his goodness, For his wonderful works to the children of men!
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
For he hath broken the gates of brass, And cut the bars of iron asunder.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
The foolish, because of their transgressions, And because of their iniquities, were afflicted;
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
They abhorred all kinds of food; They were near to the gates of death.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Then they cried to the LORD in their trouble, And he delivered them out of their distresses;
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
He sent his word, and healed them, And saved them from their destruction.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
O let them praise the LORD for his goodness, For his wonderful works to the children of men!
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Let them offer the sacrifices of thanksgiving, And declare his works with joy!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
They who go down to the sea in ships, And do business in great waters,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
These see the works of the LORD, And his wonders in the deep.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
He commandeth, and raiseth the stormy wind, Which lifteth high the waves.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
They mount up to the heavens, They sink down to the depths, Their soul melteth with distress;
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
They reel and stagger like a drunken man, And all their skill is vain.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Then they cry to the LORD in their trouble, And he saveth them out of their distresses;
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
He turneth the storm into a calm, And the waves are hushed;
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Then they rejoice that they are still, And he bringeth them to their desired haven.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
O let them praise the LORD for his goodness. For his wonderful works to the children of men!
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Let them extol him in the congregation of the people, And praise him in the assembly of the elders!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
He turneth rivers into a desert, And springs of water into dry ground;
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
A fruitful land into barrenness, For the wickedness of them that dwell therein.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
He turneth the desert into a lake of water, And dry ground into springs of water;
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
And there he causeth the hungry to dwell, And they build a city for a dwelling-place,
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
And sow fields and plant vineyards, Which yield a fruitful increase.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
He blesseth them, so that they multiply greatly, And suffereth not their cattle to decrease.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
When they are diminished and brought low By oppression, affliction, and sorrow,
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
He poureth contempt upon princes, And causeth them to wander in a pathless wilderness;
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
But he raiseth the poor from their affliction, And increaseth their families like a flock.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
The righteous see it and rejoice, And all iniquity shutteth her mouth.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Whoso is wise, let him observe this, And have regard to the loving-kindness of the LORD!
