Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Brengt Jahweh dank, want Hij is goed, En zijn genade duurt eeuwig!
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Zo moeten getuigen, die door Jahweh verlost zijn, En door Hem uit de nood zijn gered;
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Die Hij van alle kant hierheen heeft gebracht, Van oost en west, van noord en zuid.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Sommigen doolden in woestijn en wildernis rond, Zonder de weg naar hun woonplaats te vinden;
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Ze leden honger en dorst, En hun leven verkwijnde.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Hij bracht ze weer op de veilige weg, Zodat ze hun woonplaats bereikten.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Want den dorstige heeft Hij gelaafd, Den hongerige heeft Hij verzadigd!
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Anderen zaten in duister en donker, In ellende en boeien gekluisterd;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Want ze hadden zich tegen Gods geboden verzet, En de vermaning van den Allerhoogste veracht;
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Zo was door rampspoed de moed hun ontzonken, En reddeloos stortten ze neer.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Hij haalde ze uit het duister en donker, En verbrak hun boeien.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Want metalen poorten heeft Hij verbrijzeld, Ijzeren grendels in stukken geslagen!
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Anderen werden ziek door hun zondige wandel, Hadden smarten te lijden om hun schuld;
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Alle voedsel begon hun te walgen, En ze stonden al dicht bij de poorten des doods.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Hij sprak: en ze werden genezen, En Hij ontrukte hen weer aan het graf.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Laat ze dankoffers brengen, En jubelend zijn werken vermelden!
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Anderen staken op schepen in zee, Om handel te drijven op de onmetelijke wateren.
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Ook zij hebben Jahweh’s werken aanschouwd, In de kolken zijn wonderen.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Hij sprak: en er stak een stormwind op, Die zwiepte de golven omhoog;
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Ze vlogen op naar de hemel, ploften neer in de diepten, En vergingen van angst;
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Ze rolden en tuimelden, als waren ze dronken, En al hun zeemanschap was tevergeefs.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Hij bedaarde de storm tot een bries, En de golven legden zich neer;
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Wat waren ze blij, toen het kalm was geworden, En Hij hen naar de verbeide haven geleidde!
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Hem in de volksgemeente roemen, Hem in de raad der oudsten prijzen!
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Rivieren maakt Hij tot steppe, Waterbronnen tot dorstige grond;
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Vruchtbaar land tot zilte bodem, Om de boosheid van zijn bewoners.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Maar van de steppe maakt Hij een vijver, Waterbronnen van het dorre land;
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Daar zet Hij de hongerigen neer, Om er zich een woonplaats te stichten.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Ze bezaaien hun akkers, beplanten hun gaarden, En oogsten hun vruchten.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Hij zegent hen: ze worden zeer talrijk, En Hij vermeerdert hun vee.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
En nemen ze af in getal, en gaan ze ten onder Door verdrukking, ellende en jammer:
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Dan geeft Hij de tyrannen prijs aan de schande, En laat ze door de wildernis dolen.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Maar den arme heft Hij uit de ellende weer op, En maakt zijn geslacht weer talrijk als kudden:
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
De vromen zien het, en juichen; Maar wat boos is, zwijgt stil.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Wie wijs is, neemt het ter harte, En beseft de goedheid van Jahweh!
