Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Priser Herren! thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Det maa de sige, som ere genløste af Herren, de, han har genløst af Modstanderens Haand,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
og de, som han har samlet hjem fra Landene, fra Øster og fra Vester, fra Norden og fra Havet.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
De fore vild i Ørken, paa en øde Vej, de fandt ingen Stad, som de kunde bo udi;
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
de vare hungrige og tørstige tillige; deres Sjæl vansmægtede i dem.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han friede dem af deres Trængsler.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Og han førte dem paa den rette Vej, at de gik til en Stad, som de kunde bo udi.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
thi han har mættet en tørstig Sjæl og har fyldt en hungrig Sjæl med godt.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
De sade i Mørke, og i Dødens Skygge, bundne i Elendighed og Jern;
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
thi de havde været genstridige imod Guds Ord og havde foragtet den Højestes Raad;
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
og han ydmygede deres Hjerter ved Lidelse; de styrtede, og der var ingen Hjælper.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Han udførte dem af Mørket og Dødens Skygge og sønderrev deres Baand.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
thi han har sønderbrudt Kobberporte og sønderhugget Jernslaaer.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
De Daarer! de bleve plagede for deres Overtrædelsers Vej og for deres Misgerningers Skyld.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Deres Sjæl fik Vederstyggelighed til al Mad, og de kom nær til Dødens Porte.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Han sendte sit Ord og helbredede dem og reddede dem fra deres Grave.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
og ofre Takofre og fortælle hans Gerninger med Frydesang.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
De fore ud paa Havet i Skibe, de udrettede deres Gerning paa de store Vande,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
de saa Herrens Gerninger og hans Underværker paa Dybet.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Han bød og lod et Stormvejr rejse sig, og det opløftede dets Bølger.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
De fore op imod Himmelen, de fore ned i Afgrundene, deres Sjæl forsagede under Ulykken.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
De dreves omkring og ravede som den drukne, og al deres Visdom var udtømt.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, og han udførte dem af deres Trængsler.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Han lod Stormen stille af, og Bølgerne lagde sig.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Da bleve de glade, at disse vare blevne stille; og han førte dem i Havn efter deres Begæring.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for alle hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
og ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham der, hvor de gamle sidde.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Han gjorde Floder til en Ørk og Kildegrund til tørre Steder;
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
et frugtbart Land til Saltland for deres Ondskabs Skyld, som boede deri.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Han gjorde Ørken til en vandrig Sø og tørt Land til Kildegrund.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Og han lod de hungrige bo der, og de grundede en Stad, som de kunde bo udi.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Og de besaaede Agre og plantede Vingaarde, og disse bare Frugt til Indtægt.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Og han velsignede dem, og de bleve saare formerede, og han formindskede ikke deres Kvæg.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Derefter bleve de formindskede og nedbøjede af Trængsel, Ulykke og Bedrøvelse.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Han udøser Foragt over Fyrster og lader dem fare vild i den vejløse Ørk.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Men han ophøjede en fattig af Elendighed og satte Slægterne som Hjorde.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
De oprigtige skulle se det og glæde sig; men al Uretfærdighed har lukket sin Mund til.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Hvo er viis, at han bevarer disse Ting og forstaar Herrens Miskundhed!
