Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Oslavujte Hospodina, nebo jest dobrý, nebo na věky milosrdenství jeho.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Nechť o tom vypravují ti, kteříž jsou vykoupeni skrze Hospodina, jak je on vykoupil z ruky těch, kteříž je ssužovali,
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
A shromáždil je z zemí, od východu a od západu, od půlnoci i od moře.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Bloudili po poušti, po cestách pustých, města k přebývání nenacházejíce.
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Hladovití a žízniví byli, až v nich svadla duše jejich.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Když volali k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich vytrhl je,
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
A vedl je po cestě přímé, aby přišli do města k bydlení.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Poněvadž napájí duši žíznivou, a duši hladovitou naplňuje dobrými věcmi.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Kteříž sedí ve tmě a v stínu smrti, sevříni jsouce bídou i železy,
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Protože odporni byli řečem Boha silného, a radou Nejvyššího pohrdli.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Pročež ponížil bídou srdce jejich, padli, a nebylo pomocníka.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí je vysvobozuje.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Vyvodí je z temností a stínu smrti, a svazky jejich trhá.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Poněvadž láme brány měděné, a závory železné posekává.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Blázni pro cestu převrácenosti své, a pro nepravosti své v trápení bývají.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Oškliví se jim všeliký pokrm, až se i k branám smrti přibližují.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Posílá slovo své, a uzdravuje je, a vysvobozuje je z hrobu.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
A obětujíce oběti chvály, ať vypravují skutky jeho s prozpěvováním.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Kteří se plaví po moři na lodech, pracujíce na velikých vodách,
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Tiť vídají skutky Hospodinovy, a divy jeho v hlubokosti.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Jakž jen dí, hned se strhne vítr bouřlivý, a dme vlny mořské.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Vznášejí se k nebi, sstupují do propasti, duše jejich v nebezpečenství rozplývá se.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Motají se a nakloňují jako opilý, a všecko umění jejich mizí.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Proměňuje bouři v utišení, tak že umlkne vlnobití jejich.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
I veselí se, že utichlo; a tak přivodí je k břehu žádostivému.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými.
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Nechť ho vyvyšují v shromáždění lidu, a v radě starců chválí jej.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Obrací řeky v poušť, a prameny vod v suchost,
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Zemi úrodnou v slatinnou, pro zlost obyvatelů jejích.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Pustiny obrací v jezera, a zemi vyprahlou v prameny vod.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
I osazuje na ní hladovité, aby stavěli města k bydlení.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Kteříž osívají pole, a dělají vinice, a shromažďují sobě užitek úrody.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Takť on jim žehná, že se rozmnožují velmi, a dobytka jejich neumenšuje.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
A někdy pak umenšeni a sníženi bývají ukrutenstvím, bídou a truchlostí,
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Když vylévá pohrdání na knížata, dopouštěje, aby bloudili po poušti bezcestné.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Onť vyzdvihuje nuzného z trápení, a rozmnožuje rodinu jako stádo.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Nechť to spatřují upřímí, a rozveselí se, ale všeliká nepravost ať zacpá ústa svá.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Ale kdo jest tak moudrý, aby toho šetřil, a vyrozumíval mnohému milosrdenství Hospodinovu?
