Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Halleluja! Preiset den HERRN, denn er ist freundlich, ja ewiglich währt seine Gnade!
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Wer kann des HERRN Machttaten gebührend preisen und kundtun all seinen Ruhm?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Wohl denen, die am Recht festhalten, und dem, der Gerechtigkeit übt zu jeder Zeit!
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Gedenke meiner, o HERR, mit der Liebe zu deinem Volk, nimm dich meiner an mit deiner Hilfe,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
daß ich schau’ meine Lust am Glück deiner Erwählten, an der Freude deines Volkes Anteil habe und glücklich mich preise mit deinem Eigentumsvolke!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Wir haben gesündigt gleich unsern Vätern, wir haben gefehlt und gottlos gehandelt.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Unsre Väter in Ägypten achteten nicht auf deine Wunder, gedachten nicht der Fülle deiner Gnadenerweise, waren widerspenstig gegen den Höchsten schon am Schilfmeer;
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
dennoch half er ihnen um seines Namens willen, um seine Heldenkraft zu erweisen.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Er schalt das Schilfmeer: da ward es trocken, und er ließ sie ziehn durch die Fluten wie über die Trift.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
So rettete er sie aus der Hand des Verfolgers und erlöste sie aus der Gewalt des Feindes:
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
die Fluten bedeckten ihre Bedränger, nicht einer von ihnen blieb übrig.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Da glaubten sie an seine Worte, besangen seinen Ruhm.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Doch schnell vergaßen sie seine Taten und warteten seinen Ratschluß nicht ab;
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
sie fröhnten ihrem Gelüst in der Wüste und versuchten Gott in der Einöde:
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
da gewährte er ihnen ihr Verlangen, sandte aber die Seuche gegen ihr Leben.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Dann wurden sie eifersüchtig auf Mose im Lager, auf Aaron, den Geweihten des HERRN:
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
da tat die Erde sich auf und verschlang Dathan und begrub die ganze Rotte Abirams,
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Feuer verbrannte ihre Rotte, Flammen verzehrten die Frevler.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
Sie machten sich ein Kalb am Horeb und warfen vor einem Gußbild sich nieder
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
und vertauschten so die Herrlichkeit ihres Gottes mit dem Bildnis eines Stieres, der Gras frißt.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
Sie hatten Gott, ihren Retter, vergessen, der große Dinge getan in Ägypten,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Wunderzeichen im Lande Hams, furchtbare Taten am Schilfmeer.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Da gedachte er sie zu vertilgen, wenn nicht Mose, sein Auserwählter, mit Fürbitte vor ihn hingetreten wäre, um seinen Grimm vom Vernichten abzuwenden.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Sodann verschmähten sie das herrliche Land und schenkten seiner Verheißung keinen Glauben,
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
sondern murrten in ihren Zelten, gehorchten nicht der Weisung des HERRN.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Da erhob er seine Hand gegen sie zum Schwur, sie in der Wüste niederzuschlagen,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
ihre Nachkommen unter die Heiden niederzuwerfen und sie rings zu zerstreuen in die Länder.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Dann hängten sie sich an den Baal-Peor und aßen Opferfleisch der toten (Götzen)
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
und erbitterten ihn durch ihr ganzes Tun. Als nun ein Sterben unter ihnen ausbrach,
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
trat Pinehas auf und hielt Gericht: da wurde dem Sterben Einhalt getan.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Das wurde ihm angerechnet zur Gerechtigkeit von Geschlecht zu Geschlecht in Ewigkeit. –
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
Dann erregten sie Gottes Zorn am Haderwasser, und Mose erging es übel um ihretwillen;
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
denn weil sie dem Geiste Gottes widerstrebten, hatte er unbedacht mit seinen Lippen geredet.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
Sie vertilgten auch die Völker nicht, von denen der HERR es ihnen geboten,
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
sondern traten mit den Heiden in Verkehr und gewöhnten sich an deren (böses) Tun
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
und dienten ihren Götzen: die wurden ihnen zum Fallstrick.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Ja, sie opferten ihre Söhne und ihre Töchter den bösen Geistern
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
und vergossen unschuldig Blut [das Blut ihrer Söhne und Töchter, die sie den Götzen Kanaans opferten]: so wurde das Land durch Blutvergießen entweiht.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
Sie wurden unrein durch ihr Verhalten und verübten Abfall durch ihr Tun. –
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Da entbrannte der Zorn des HERRN gegen sein Volk, und Abscheu fühlte er gegen sein Erbe;
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
er ließ sie in die Hand der Heiden fallen, so daß ihre Hasser über sie herrschten;
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
ihre Feinde bedrängten sie hart, so daß sie sich beugen mußten unter deren Hand.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Oftmals zwar befreite er sie, doch sie blieben widerspenstig gegen seinen Ratschluß und sanken immer tiefer durch ihre Schuld.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Er aber nahm sich ihrer Drangsal an, sooft er ihr Wehgeschrei hörte,
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
und gedachte seines Bundes ihnen zugut, fühlte Mitleid nach seiner großen Güte
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
und ließ sie Erbarmen finden bei allen, die sie gefangen hielten.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
O hilf uns, HERR, unser Gott, und bring uns wieder zusammen aus den Heiden, damit wir deinem heiligen Namen danken, uns glücklich preisen, deinen Ruhm zu künden!
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Gepriesen sei der HERR, der Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit! Und alles Volk sage »Amen!« Halleluja!
