Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Lobet Jah! / Danket Jahwe, denn er ist gütig; / Ewig währet ja seine Huld.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Wer kann gebührend von Jahwes Taten reden / Und all seinen Ruhm erschöpfend verkünden?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Heil denen, die das Gesetz befolgen, / Die Gerechtigkeit üben zu jeder Zeit!
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Gedenke mein, o Jahwe! / Auch mir schenk die Huld, die dein Volk erfährt! / Auch mich sieh an, wenn du ihm hilfst!
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
Dann schau ich mit Lust deiner Erwählten Glück, / Dann teil ich die Freude deines Volks / Und darf mich rühmen mit deinem Erbe.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Wir haben gesündigt gleich unsern Vätern, / Haben gottlos gehandelt, gefrevelt.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Unsre Väter in Ägypten achteten nicht deiner Wunder, / Gedachten nicht deiner Gnadenfülle, / Sondern waren widerspenstig am Meer, am Schilfmeer.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Er aber rettete sie um seines Namens willen, / Um seine Macht zu beweisen.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Er schalt das Schilfmeer, da ward es trocken. / In den Fluten ließ er sie ziehn wie auf blachem Feld.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
So befreite er sie aus des Hassers Hand / Und erlöste sie aus des Feindes Gewalt.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Die Wasser bedeckten ihre Bedränger: / Nicht einer von ihnen blieb übrig.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Da vertrauten sie auf seine Worte, / Sie sangen seinen Ruhm.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Doch schnell vergaßen sie seine Taten, / Warteten nicht, daß sein Rat sich erfülle.
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Sondern lüstern wurden sie in der Wüste / Und versuchten Gott in der Öde.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
Da erfüllte er wohl ihr Verlangen, / Aber dann sandte er ihnen Krankheit zu.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Sie waren auch neidisch auf Mose im Lager, / Auf Aaron, Jahwes Geweihten.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Da tat sich die Erde auf: sie verschlang Datan / Und bedeckte die Rotte Abirams.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Feuer ergriff ihre Rotte, / Die Flamme verzehrte die Frevler.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
Sie machten ein Kalb am Horeb / Und beteten dann dies Gußbild an.
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Ihres Gottes Herrlichkeit gaben sie hin / Für das Bild eines Stieres, der Gras frißt.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
Sie hatten Gott, ihren Retter, vergessen, / Der Großes getan in Ägypten,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Wunder im Lande Hams, / Erstaunliche Dinge am Schilfmeer.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Er wollte sie schon vertilgen: / Doch da trat Mose, sein Auserwählter, vor ihm in den Riß, / Um seine Zornglut abzuwenden, / Daß er sie nicht verderbe.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Sie verschmähten das köstliche Land, / Sie trauten seiner Verheißung nicht,
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
Sondern murrten in ihren Zelten, / Gehorchten nicht Jahwes Stimme.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Da hub er auf seine Hand und schwur, / Sie niederzuschlagen in der Wüste,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
Ihre Nachkommen unter die Völker zu werfen, / Sie zu zerstreuen in die Länder.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Sie hängten sich an den Baal Peôr / Und aßen Opfer für Tote.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
So reizten sie ihn mit ihrem Tun. / Da riß unter ihnen ein Sterben ein.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Nun aber trat Pinehas auf und hielt Gericht: / Da ward der Plage Einhalt getan.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Das ward ihm gerechnet zur Gerechtigkeit / Für alle Geschlechter, für immer.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
Sie erzürnten ihn weiter am Haderwasser, / Und übel ging's Mose um ihretwillen.
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Denn sie hatten seinem Geist widerstrebt, / So daß ihm unbedachte Worte entfuhren.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
Sie vertilgten auch nicht die Völker, / Wie ihnen Jahwe geboten hatte.
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
Sondern sie ließen sich ein mit den Heiden / Und nahmen an ihrem Treiben teil:
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Sie dienten ihren Götzen, / Die wurden ihnen zum Fallstrick.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Sie opferten ihre Söhne / Und ihre Töchter den bösen Geistern.
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
So vergossen sie schuldlos Blut, / Das Blut ihrer Söhne und Töchter, / Die sie opferten Kanaans Götzen, / Daß das Land durch Blutschuld entweiht ward.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
So wurden sie unrein durch ihr Tun / Und fielen von Gott durch ihr Treiben ab.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Da entbrannte Jahwes Zorn wider sein Volk, / Er fühlte Abscheu gegen sein Erbe.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Drum gab er sie in der Heiden Hand, / Daß ihre Hasser über sie herrschten.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Ihre Feinde bedrängten sie, / Sie mußten sich beugen ihrer Gewalt.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Oftmals zwar befreite er sie, / Doch in Eigensinn lehnten sie sich auf: / Drum gingen sie unter in ihrer Schuld.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Er aber sah gnädig auf ihre Not, / Als er ihr lautes Schrein vernahm.
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Da gedachte er ihnen an seinen Bund / Und hatte Mitleid in großer Huld.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
Er ließ sie Erbarmen finden / Bei allen, die sie ins Elend geführt.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Hilf uns, Jahwe, unser Gott, / Und sammle uns aus den Heiden! / Dann wollen wir danken deinem heiligen Namen, / Uns glücklich preisen, dich zu loben.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Gepriesen sei Jahwe, Israels Gott, / Von Ewigkeit zu Ewigkeit! / Und alles Volk spreche: / "Ja wahrlich! Lobt Jah!"
