Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Halleluja! Kiittäkää Herraa, sillä hän on hyvä, sillä hänen armonsa pysyy iankaikkisesti.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Kuka voi kertoa Herran voimalliset teot, julistaa kaiken hänen ylistyksensä?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Autuaat ne, jotka noudattavat oikeutta, jotka aina tekevät vanhurskauden!
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Muista minua, Herra, armolla, jota kansallesi osoitat, etsi minua avullasi,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
että minä näkisin sinun valittujesi onnen, iloitsisin sinun kansasi ilolla, kerskaisin sinun perintöosasi kanssa.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Me olemme tehneet syntiä isäimme kanssa, me olemme pahoin tehneet ja olleet jumalattomat.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Eivät meidän isämme Egyptissä painaneet mieleensä sinun ihmeitäsi, eivät muistaneet sinun monia armotekojasi, vaan niskoittelivat meren rannalla, Kaislameren rannalla.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Kuitenkin hän pelasti heidät nimensä tähden, tehdäkseen voimansa tiettäväksi.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Hän nuhteli Kaislamerta, ja se kuivui. Hän kuljetti heitä syvyyksissä niinkuin erämaassa.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
Hän pelasti heidät vihamiehen kädestä ja lunasti heidät vihollisen vallasta.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Vedet peittivät heidän ahdistajansa, ei yhtäkään niistä jäänyt jäljelle.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Silloin he uskoivat hänen sanansa, veisasivat hänen ylistystään.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Mutta pian he unhottivat hänen tekonsa eivätkä odottaneet hänen neuvoansa.
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Heissä syttyi himo erämaassa, ja he kiusasivat Jumalaa autiossa maassa.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
Ja hän antoi heille, mitä he pyysivät, mutta lähetti heihin hivuttavan taudin.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Ja heissä syttyi leirissä kateus Moosesta vastaan ja Aaronia, Herran pyhää, vastaan.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Mutta maa aukeni ja nieli Daatanin ja peitti Abiramin joukkion.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Ja heidän joukkiossaan syttyi tuli, liekki poltti jumalattomat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
He tekivät vasikan Hoorebin juurella ja kumarsivat valettua kuvaa;
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
he vaihtoivat Kunniansa ruohoa syövän härän kuvaan.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
He unhottivat Jumalan, pelastajansa, joka oli tehnyt Egyptissä suuria tekoja,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
ihmeitä Haamin maassa, peljättäviä tekoja Kaislameren rannalla.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Silloin hän aikoi hävittää heidät, mutta Mooses, hänen valittunsa, seisoi suojana hänen edessään ja käänsi pois hänen vihansa tuhoa tuottamasta.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
He pitivät halpana ihanan maan eivätkä uskoneet hänen sanaansa.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
He napisivat teltoissansa eivätkä kuulleet Herran ääntä.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Silloin hän nosti kätensä heitä vastaan kaataakseen heidät erämaassa,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
kaataakseen heidän jälkeläisensä pakanain seassa ja hajottaakseen heidät pakanamaihin.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
He antautuivat palvelemaan Baal-Peoria ja söivät kuolleitten jumalien uhreja.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
He vihoittivat hänet teoillansa, ja niin vitsaus alkoi riehua heidän keskuudessaan.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Mutta Piinehas astui esiin ja pani tuomion toimeen, ja vitsaus taukosi.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Ja se luettiin hänelle vanhurskaudeksi, polvesta polveen, iankaikkisesti.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
He vihoittivat hänet Meriban vetten luona, ja Mooseksen kävi pahoin heidän tähtensä.
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Sillä he niskoittelivat Jumalan Henkeä vastaan, ja hän puhui huulillaan ajattelemattomasti.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
He eivät hävittäneet niitä kansoja, jotka Herra oli käskenyt heidän hävittää,
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
vaan pitivät yhteyttä pakanain kanssa ja oppivat heidän tekonsa.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
He palvelivat heidän jumalankuviansa, ja niistä tuli heille paula.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Ja he uhrasivat poikiansa ja tyttäriänsä riivaajille.
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
He vuodattivat viatonta verta, poikiensa ja tyttäriensä verta, uhraten heidät Kanaanin epäjumalille, ja maa saastui veriveloista.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
Näin he saastuttivat itsensä töillään ja olivat haureelliset teoissansa.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Ja Herran viha syttyi hänen kansaansa vastaan, ja hän kyllästyi perintöosaansa.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Ja hän jätti heidät pakanain käsiin, ja heidän vihamiehensä vallitsivat heitä.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Heidän vihollisensa ahdistivat heitä, ja heidän täytyi painua niiden käden alle.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Monet kerrat hän pelasti heidät, mutta he olivat uppiniskaiset omassa neuvossaan ja sortuivat pahain tekojensa tähden.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Mutta hän katsoi heihin heidän ahdistuksessaan, kun hän kuuli heidän valitushuutonsa.
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Ja hän muisti heidän hyväkseen liittonsa ja armahti heitä suuressa laupeudessansa.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
Ja hän salli heidän saada armon kaikilta, jotka olivat vieneet heidät vankeuteen.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Pelasta meidät, Herra, meidän Jumalamme, ja kokoa meidät pakanain seasta, että me kiittäisimme sinun pyhää nimeäsi ja kerskauksemme olisi, että me sinua ylistämme.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Kiitetty olkoon Herra, Israelin Jumala, iankaikkisesta iankaikkiseen. Ja kaikki kansa sanokoon: "Amen. Halleluja!"
