Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Praise the Lord! Thank the Lord, for he is good! His trustworthy love lasts forever.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Who can give an account of all the wonderful things the Lord has done? Who can give him all the praise he is due?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Happy are those who treat people fairly, who always do what is right.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Please remember me when you are generous to your people; think of me when you come to save.
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
Let me see your chosen people prosperous; let me be happy together with your nation; let me share in being proud of you with those who belong to you.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
We have sinned just like our forefathers. We have done wrong. We are guilty.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
They didn't pay attention to the wonderful things you did. They didn't keep in mind how much you loved them, but chose to rebel at the sea, the Red Sea.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Even so he saved them because of the kind of person he is, and to show his power
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
He gave his order to the Red Sea, and it dried up. He led his people across the seabed as if it were a desert.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
He rescued them from those who hated them; he saved them from their enemies' power.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
The water drowned their enemies—none of them survived,
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Then his people trusted in what he promised, and sang his praises.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
But they quickly forgot what he had done for them, and they didn't listen to his advice.
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
They were filled with desperate cravings in the wilderness; they provoked God in the desert.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
He gave them what they wanted, but sent them a plague as well.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
In the camp the people became jealous of Moses, and of Aaron, the Lord's holy priest.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
The earth split open and swallowed up Dathan; it buried Abiram and his followers.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Fire broke out among them—a flame that burned them up.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
At Mount Sinai they made a calf, they bowed down before a metal idol.
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
They replaced their God of glory with a bull that eats grass!
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
They forgot God, their Savior, who had done marvelous things in Egypt;
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
performing miracles in the land of Ham, doing amazing things at the Red Sea.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
So he said he was going to destroy them But Moses, his chosen leader, placed himself between the Lord and the people to persuade the Lord not to destroy them in his anger.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Later the people refused to enter the Promised Land; they didn't trust him to do as he'd promised.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
They complained in their tents about the Lord, and refused to obey what he told them.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
So he raised his hand to give them a serious warning that he would bring them down in the wilderness,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
that he would disperse their descendants among the heathen nations, scattering them among countries far away.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
They gave their allegiance to Baal Peor, and ate food sacrificed to the dead.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
They provoked the Lord by what they did, making him angry, so a plague broke out among them.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
But Phinehas took a stand for the Lord and intervened, and the plague was stopped in its tracks.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
He has been considered as a man who lived right from that time on and for all generations.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
They also angered him at the waters of Meribah where things went badly for Moses because of them.
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
They upset him so much that he spoke without thinking in the heat of the moment.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
They did not destroy the heathen peoples as the Lord had told them to do,
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
but instead they joined in with them and adopted their way of life.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
They worshiped their pagan idols which became a trap for them.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
The even sacrificed their sons and daughters to these demons.
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
They shed the blood of innocent children, their sons and daughters, sacrificing them to the idols of Canaan. By doing so they defiled the land with blood.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
The also defiled themselves by what they did: their actions were spiritual adultery.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
So the Lord was angry with his people—he loathed those who belonged to him.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
He handed them over to the heathen nations. These people who hated them now became their rulers.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Their enemies dominated and subdued them with their power.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
The Lord repeatedly rescued them, but they continued with their rebellious ideas, until they were finally destroyed by their own sins.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Despite all this, the Lord was moved by their suffering; he heard their sad cries.
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
He remembered the agreement he had made with them, and he held back because of his great kindness and love.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
He made the people who captured them treat them with mercy.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Save us, Lord, our God! Bring us back together from among the nations, so we can thank you and declare how magnificent and holy you are.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
How wonderful is the Lord, the God of Israel, who lives forever and ever! Let all the people say “Amen”! Praise the Lord!
