Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Halleluja! Lov HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Hvo kan opregne HERRENS vældige Gerninger, finde Ord til at kundgøre al hans Pris?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Salige de, der holder paa Ret, som altid øver Retfærdighed!
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Husk os, HERRE, naar dit Folk finder Naade, lad os faa godt af din Frelse,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
at vi maa se dine Udvalgtes Lykke, glæde os ved dit Folks Glæde og med din Arvelod prise vor Lykke!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Vi syndede som vore Fædre, handlede ilde og gudløst.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Vore Fædre i Ægypten ænsede ej dine Undere, kom ikke din store Miskundhed i Hu, stod den Højeste imod ved det røde Hav.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Dog frelste han dem for sit Navns Skyld, for at gøre sin Vælde kendt;
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
han trued det røde Hav, og det tørrede ud, han førte dem gennem Dybet som gennem en Ørk;
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
han fried dem af deres Avindsmænds Haand og udløste dem fra Fjendens Haand;
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Vandet skjulte dem, som trængte dem, ikke een blev tilbage af dem;
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
da troede de paa hans Ord og kvad en Sang til hans Pris.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Men de glemte snart hans Gerninger, biede ej paa hans Raad;
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
de grebes af Attraa i Ørkenen, i Ødemarken fristed de Gud;
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
saa gav han dem det, de kræved, og sendte dem Lede i Sjælen.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
De bar Avind mod Moses i Lejren, mod Aron, HERRENS hellige;
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Jorden aabned sig, slugte Datan, lukked sig over Abirams Flok;
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Ilden rasede i deres Flok, Luen brændte de gudløse op.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
De laved en Kalv ved Horeb og tilbad det støbte Billed;
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
de bytted deres Herlighed bort for et Billed af en Okse, hvis Føde er Græs;
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
de glemte Gud, deres Frelser, som øvede store Ting i Ægypten,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Undere i Kamiternes Land, frygtelige Ting ved det røde Hav.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Da tænkte han paa at udrydde dem, men Moses, hans udvalgte Mand, stilled sig i Gabet for hans Aasyn for at hindre, at hans Vrede lagde øde.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
De vraged det yndige Land og troede ikke hans Ord,
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
men knurrede i deres Telte og hørte ikke paa HERREN;
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
da løfted han Haanden og svor at lade dem falde i Ørkenen,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
splitte deres Sæd blandt Folkene, sprede dem rundt i Landene.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
De holdt til med Ba'al-Peor og aad af de dødes Ofre;
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
de krænked ham med deres Gerninger, og Plage brød løs iblandt dem.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Da stod Pinehas frem og holdt Dom, og Plagen blev bragt til at standse,
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
og det regnedes ham til Retfærdighed fra Slægt til Slægt, evindelig.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
De vakte hans Vrede ved Meribas Vand, og for deres Skyld gik det Moses ilde;
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
thi de stod hans Aand imod, og han talte uoverlagte Ord.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
De udrydded ikke de Folk, som HERREN havde sagt, de skulde,
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
med Hedninger blanded de sig og gjorde deres Gerninger efter;
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
deres Gudebilleder dyrkede de, og disse blev dem en Snare;
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
til Dæmonerne ofrede de, og det baade Sønner og Døtre;
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
de udgød uskyldigt Blod, deres Sønners og Døtres Blod, som de ofred til Kana'ans Guder, og Landet blev smittet ved Blod;
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
de blev urene ved deres Gerninger, bolede ved deres idrætter.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Da blev HERREN vred paa sit Folk og væmmedes ved sin Arv;
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
han gav dem i Folkenes Haand, deres Avindsmænd blev deres Herrer;
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
deres Fjender voldte dem Trængsel, de kuedes under deres Haand.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Han frelste dem Gang paa Gang, men de stod egensindigt imod og sygnede hen i Brøden;
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
dog saa han til dem i Trængslen, saa snart han hørte dem klage;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
han kom sin Pagt i Hu og ynkedes efter sin store Miskundhed;
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
han lod dem finde Barmhjertighed hos alle, der tog dem til Fange.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Frels os, HERRE vor Gud, du samle os sammen fra Folkene, at vi maa love dit hellige Navn, med Stolthed synge din Pris.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Lovet være HERREN, Israels Gud, fra Evighed og til Evighed! Og alt Folket svare Amen!
