Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Priser Herren! thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Hvo kan udsige Herrens vældige Gerninger, forkynde al hans Pris?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Salige ere de, som holde over Ret, og den, som øver Retfærdighed alle Tider.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Herre! kom mig i Hu med din Kærlighed til dit Folk, besøg mig med din Frelse,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
at jeg maa skue dine udvalgtes Lykke, glæde mig ved dit Folks Glæde, prise mig lykkelig i Samfund med din Arv.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Vi have syndet med vore Fædre, vi have handlet ilde og gjort Ugudelighed.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Vore Fædre i Ægypten vilde ikke forstaa dine underfulde Gerninger, de kom ikke din store Miskundhed i Hu, men vare genstridige ved Havet, ved det røde Hav.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Dog frelste han dem for sit Navns Skyld, for at kundgøre sin Magt.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Og han truede det røde Hav, og det blev tørt, og han lod dem gaa igennem Dybet som igennem Ørken.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
Og han frelste dem af Avindsmandens Haand og genløste dem af Fjendens Haand.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Og Vandene skjulte deres Modstandere, der blev ikke een tilovers af dem.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Da troede de paa hans Ord, de sang hans Pris.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Dog glemte de hans Gerninger snart, de biede ikke paa hans Raad.
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Men de fik stor Begærlighed i Ørken og fristede Gud i det øde Land.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
Da gav han dem det, de begærede, men lod deres Liv tæres hen.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Og de bare Avind imod Mose i Lejren, imod Aron, Herrens hellige.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Jorden oplod sig og opslugte Dathan, og den skjulte Abirams Hob.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Og Ild flammede op iblandt deres Hob, en Lue fortærede de ugudelige.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
De dannede en Kalv ved Horeb og tilbade et støbt Billede.
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Og de ombyttede deres Herlighed med Billedet af en Okse, som æder Urter.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
De glemte Gud, deres Frelser, som havde gjort store Ting i Ægypten,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
underfulde Gerninger i Kams Land, forfærdelige Ting ved det røde Hav.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Og han sagde, at han vilde ødelægge dem; dersom Mose, hans udvalgte, ikke havde stillet sig i Gabet for hans Ansigt, at afvende hans Vrede fra at ødelægge dem —!
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
De foragtede ogsaa det yndige Land, de troede ikke hans Ord.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
Men de knurrede i deres Telte, de hørte ikke paa Herrens Røst.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Og han svor dem med oprakt Haand, at han vilde lade dem falde i Ørken,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
og at han vilde lade deres Afkom falde iblandt Hedningerne og bortstrø dem i Landene.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Og de bandt sig til Baal-Peor og aade af Ofrene til de døde Afguder.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
Og de opirrede ham med deres Idrætter, saa at en Plage brød løs paa dem,
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Da stod Pinehas frem og holdt Dom, og Plagen hørte op.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Og det blev regnet ham til Retfærdighed fra Slægt til Slægt evindelig.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
De fortørnede ham ogsaa ved Meribas Vand, og det gik Mose ilde for deres Skyld.
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Thi de vare genstridige imod hans Aand, og han talte ubetænksomt med sine Læber.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
De ødelagde ikke Folkene, om hvilke Herren havde sagt det til dem.
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
Men de blandede sig med Hedningerne og lærte deres Gerninger.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Og de tjente deres Afguder, og disse bleve dem til en Snare.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Og de ofrede deres Sønner og deres Døtre til Magterne.
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
Og de udøste uskyldigt Blod, deres Sønners og deres Døtres Blod, som de ofrede til Kanaans Afguder, og Landet vanhelligedes af Blodet.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
Og de besmittede sig ved deres Gerninger, og de bolede ved deres Idrætter.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Da optændtes Herrens Vrede imod hans Folk, og han fik en Vederstyggelighed til sin Arv.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Og han gav dem i Hedningernes Haand, og deres Avindsmænd herskede over dem.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Og deres Fjender trængte dem, og de bleve ydmygede under deres Haand.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Han friede dem mange Gange; men de satte sig op imod ham i deres Raad, og de bleve nedtrykte for deres Misgerningers Skyld.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Dog saa han til dem, da de vare i Angest, idet han hørte deres Raab.
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Og han kom sin Pagt i Hu, dem til Bedste, og det angrede ham efter hans store Miskundhed.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
Og han lod dem finde Barmhjertighed hos alle dem, som havde bortført dem.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Frels os, Herre, vor Gud! og saml os fra Hedningerne, at vi kunne takke dit hellige Navn, rose os af din Pris!
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Lovet være Herren, Israels Gud, fra Evighed og indtil Evighed; og alt Folket siger: Amen. Halleluja!
