Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Tacker Herranom, och prediker hans Namn; förkunner hans verk ibland folken.
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Sjunger om honom, och lofver honom; taler om all hans under.
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Lofver hans helga Namn; deras hjerta, som Herran söka, glädje sig.
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Fråger efter Herranom, och efter hans magt; söker hans ansigte alltid.
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Tänker uppå hans underliga verk, som han gjort hafver; uppå hans under, och uppå hans ord;
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
I Abrahams hans tjenares säd, I Jacobs hans utkorades barn.
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Han är Herren vår Gud; han dömer i hela verldene.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Han tänker evinnerliga uppå sitt förbund; på det ord han lofvat hafver till mång tusend, slägte ifrå slägte;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Det han gjort hafver med Abraham; och på eden med Isaac;
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Och satte det Jacob till en rätt, och Israel till ett evigt förbund;
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Och sade: Dig vill jag gifva det landet Canaan, edars arfs lott;
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
Då de få och ringa voro, och främlingar derinne.
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
Och de foro ifrå folk till folk; ifrå det ena riket till annat folk.
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
Han lät ingen menniska göra dem skada, och näpste Konungar för deras skull:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Kommer intet vid mina smorda, och görer intet ondt minom Prophetom.
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Och han lät en dyr tid komma i landet, och förtog dem allt bröds uppehälle.
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Han sände en man framför dem; Joseph vardt såld till en träl.
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
De tvingade hans fötter i fjettrar; hans kropp måste jern ligga;
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Tilldess hans ord kom, och Herrans tal pröfvade honom.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Då sände Konungen bort, och lät gifva honom lös; herren öfver folken böd låta honom ut.
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Han satte honom till en herra öfver sitt hus; till en föreståndare öfver alla sina ägodelar;
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
Att han skulle undervisa hans Förstar, efter sitt sätt, och lära hans äldsta vishet.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Och Israel for in uti Egypten, och Jacob vardt en främling i Hams land.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Och han lät sitt folk svåliga växa, och gjorde dem mägtigare än deras fiender.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Han förvände deras hjerta, så att de hans folk hätske vordo, och tänkte till att förtrycka hans tjenare med list.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Han sände sin tjenare Mose; Aaron, den han utvalt hade.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
De samme gjorde hans tecken ibland dem, och hans under i Hams land.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Han lät mörker komma, och gjordet mörkt; och de voro icke hans ordom ohörsamme.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Han förvände deras vatten i blod, och dräp deras fiskar.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Deras land gaf myckna paddor ifrå sig; ja, uti deras Konungars kamrar.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Han sade, då kom ohyra; löss uti alla deras landsändar.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Han gaf dem hagel till regn; eldslåga uti deras land;
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Och slog deras vinträ och fikonaträ, och förderfvade trän i deras landsändar.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Han sade, då kommo gräshoppor, gräsmatkar otalige;
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Och de uppåto allt gräset i deras land, och uppfrätte frukten på deras mark;
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Och slog allt förstfödt uti deras land, alla deras första arfvingar.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Och han förde dem ut med silfver och guld, och ibland deras slägter var ingen krank.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Egypten var glad, att de utdrogo; ty deras fruktan var uppå dem fallen.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Han utsträckte en molnsky till skjul, och eld om nattena till att lysa.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
De bådo, och han lät komma åkerhöns; och han mättade dem med himmelsbröd.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Han öppnade bergsklippona, och vatten flöt derut, så att bäcker flöto i torra öknene.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Ty han tänkte på sitt helga ord, det han till Abraham sin tjenare talat hade.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Alltså förde han sitt folk ut med fröjd, och sina utkorade med glädje;
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Och gaf dem Hedningarnas land, så att de folks gods intogo;
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
På det de skulle hålla hans rätter, och bevara hans lag. Halleluja.
