< Zsoltárok 105 >

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Pateiciet Tam Kungam, piesauciet Viņa Vārdu, dariet zināmus starp tiem ļaudīm Viņa darbus.
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Dziediet Viņam, slavējiet Viņu ar dziesmām, pārdomājiet visus Viņa brīnumus.
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Slavējiet Viņa svēto vārdu; lai tās sirdis priecājās, kas To Kungu meklē.
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Vaicājiet pēc Tā Kunga un pēc Viņa spēka, meklējiet vienmēr Viņa vaigu.
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Pieminiet Viņa brīnumus, ko Viņš ir darījis, Viņa brīnuma darbus un Viņa mutes tiesas, -
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
Tu Ābrahāma, Viņa kalpa dzimums, jūs Jēkaba bērni, Dieva izredzētie!
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Viņš ir Tas Kungs, mūsu Dievs; Viņa tiesas iet pār visu zemi.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Viņš piemin Savu derību mūžam, to vārdu, ko Viņš ir iecēlis tūkstošiem dzimumiem,
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Ko Viņš ar Ābrahāmu derējis un ko zvērējis Īzakam.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
To Viņš arī Jēkabam ir iecēlis par likumu, Israēlim par mūžīgu derību,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Sacīdams: tev Es došu Kanaāna zemi, jūsu mantības daļu;
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
Kad tie vēl bija mazs pulciņš, ne daudz, un svešinieki iekš tās,
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
Un staigāja no vienas tautas pie otras, no vienas valsts pie otras valsts ļaudīm,
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
Viņš nevienam neļāva tos apbēdināt, Viņš arī ķēniņus sodīja viņu dēļ:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Neaizskariet Manus svaidītos un nedariet ļauna Maniem praviešiem!
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Viņš aicināja badu pār zemi, Viņš atņēma visu maizes padomu.
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Viņš sūtīja viņu priekšā vienu vīru; Jāzeps tapa pārdots par kalpu.
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
Viņa kājas tapa spaidītas siekstā, viņa miesas nāca dzelzīs,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Tiekams viņa vārds notika, un Tā Kunga sludinājums to pārbaudīja.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Tas ķēniņš sūtīja un lika to atraisīt, tas ļaužu valdītājs to atlaida vaļā.
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Viņš to iecēla par kungu savam namam un par valdnieku visai savai mantai.
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
Ka tas saistītu viņa lielkungus pēc sava prāta un mācītu gudrību viņa vecākajiem.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Tā Israēls nāca Ēģiptes zemē un Jēkabs piemita Hama zemē.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Un Viņš Saviem ļaudīm lika augumā augt un tos darīja jo varenus nekā viņu pretiniekus.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Viņš pārvērsa viņu sirdi, ienīdēt Viņa ļaudis un ar viltu glūnēt uz Viņa kalpiem.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Viņš sūtīja Mozu, Savu kalpu, un Āronu, ko Viņš bija izredzējis.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Tie darīja viņu starpā Dieva brīnumus un brīnuma zīmes Hama zemē.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Viņš sūtīja tumsu, tad kļuva tumšs; un tie Viņa Vārdam neturējās pretī.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Viņš pārvērsa viņu ūdeņus par asinīm un nokāva viņu zivis.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Viņu zeme mudžēja no vardēm viņu ķēniņu kambaros.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Viņš runāja, tad nāca kukaiņi, utis visās viņu robežās.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Viņš tiem deva krusu lietus vietā, uguns liesmas viņu zemē,
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Un sasita viņu vīna kokus un viņu vīģes kokus un salauzīja kokus viņu robežās.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Viņš runāja, tad nāca siseņi un vaboles neizskaitāmā pulkā,
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Kas apēda visu zāli viņu zemē, un norija viņu zemes augļus.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Viņš kāva arī visus pirmdzimtos viņu zemē un visu viņu pirmo stiprumu.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Un tos izveda ar sudrabu un zeltu, un neviena gurdena nebija viņu ciltīs.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Ēģiptes zeme priecājās, kad tie izgāja, jo viņu bailes uz tiem bija kritušas.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Viņš deva padebesi par apsegu, un uguni naktī par gaismu.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
Tie lūdza un viņš lika nākt paipalām un tos ēdināja ar debes'maizi.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Viņš pāršķēla klinti, tad ūdens iztecēja, un upes skrēja tuksnesī.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Jo Viņš pieminēja Savu svēto vārdu un Ābrahāmu, Savu kalpu.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Tā Viņš izveda Savus ļaudis ar prieku un Savus izredzētos ar gavilēšanu,
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Un tiem deva pagānu zemes; tie iemantoja tautu sviedrus,
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Lai turētu Viņa likumus un sargātu Viņa bauslību. Alleluja.

< Zsoltárok 105 >