Zsoltárok 105

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!

2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!

3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!

4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!

5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.

6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!

7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.

8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,

9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:

13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!

16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.

17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.

18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.

20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.

21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,

22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.

24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.

26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;

27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.

30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.

32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;

33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,

35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.

36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.

37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.

39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.

41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.

42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.

43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:

45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!