Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Danket Jahwe, ruft seinen Namen an, / Macht seine großen Taten inmitten der Völker kund!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Singt ihm, spielt ihm, / Redet von all seinen Wundern!
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Rühmt euch seines heiligen Namens! / Es freue sich deren Herz, die Jahwe suchen.
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Fraget nach Jahwe und seiner Macht, / Suchet sein Antlitz beständig!
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Gedenkt seiner Wunder, die er getan, / Seiner Zeichen und der Urteile seines Munds,
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
Ihr Nachkommen Abrahams, seines Knechts, / Ihr Söhne Jakobs, seine Erwählten!
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Er, Jahwe, ist unser Gott; / Er waltet gerecht über alle Lande.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Er gedenkt seines Bundes auf ewig, / Des Wortes, das er geboten für tausend Geschlechter,
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Des Bundes, den er geschlossen mit Abraham, / Seines Eides an Isaak.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Er hat ihn für Jakob verheißend bestätigt, / Für Israel als ewigen Bund.
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Indem er sagte: "Dir will ich geben Kanaans Land / Als euer erblich Besitztum."
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
Damals waren sie klein an Zahl, / Ein Häuflein nur, und Gäste im Land.
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
So wanderten sie von Volk zu Volk, / Von einem Reiche zum andern Volk.
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
Er ließ sie dabei von niemand bedrücken, / Ja, Könige strafte er ihretwegen:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
"Tastet meine Gesalbten nicht an, / Und meinen Propheten tut kein Leid!"
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Dann rief er Hungersnot gegen das Land, / Nahm jegliche Nahrung hinweg.
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Er sandte vor ihnen her einen Mann: / Josef ward als Sklave verkauft.
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
Seine Füße wurden gefesselt, / In Eisen legte man ihn,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Bis sich sein Wort erfüllte, / Jahwes Spruch ihn geläutert hatte.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Da sandte der König und ließ ihn los, / Der Völkerbeherrscher gab ihn frei.
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Er setzte ihn seinem Hause zum Herrn, / Zum Gebieter über all seinen Besitz;
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
Er sollte seine Fürsten an sich fesseln, / Seine Ältesten sollte er Weisheit lehren.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Dann kam Israel nach Ägypten, / Und Jakob ward Gast im Lande Hams.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Gott ließ sein Volk sehr zahlreich werden / Und machte es stärker als seine Bedränger.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Es wandelte sich nämlich ihr Herz, sein Volk zu hassen, / Arglist zu üben an seinen Knechten.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Da sandte Gott Mose, seinen Knecht, / Und Aaron, den er sich erkoren.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Die taten Zeichen bei ihnen durch seine Macht / Und Wunderdinge im Lande Hams.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Er sandte Finsternis — es ward dunkel; / Denn widerstrebten sie nicht seinen Worten?
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Er verwandelte ihre Gewässer in Blut / Und ließ dadurch ihre Fische sterben.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Es wimmelte auch ihr Land von Fröschen: / Die drangen sogar in der Könige Kammern.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Er sprach, da kamen Bremsen, / Stechmücken in all ihr Gebiet.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Er gab ihnen Hagel als Regen, / Ließ Feuer lohen in ihrem Land.
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Er schlug ihren Weinstock und Feigenbaum, / Zerbrach alle Bäume ihres Gebiets.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Er sprach, da kamen Heuschrecken / Und Hüpfer ohne Zahl.
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Die fraßen alles Kraut in ihrem Land, / Sie verzehrten die Frucht ihrer Felder.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Alle Erstgeburt schlug er in ihrem Land, / Die Erstlinge all ihrer Manneskraft.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Da ließ er sein Volk mit Silber und Gold ausziehn, / Und es strauchelte keiner in seinen Stämmen.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Die Ägypter freuten sich ihres Auszugs, / Denn Graun vor ihnen war auf sie gefallen.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Er spannte Gewölk als Decke aus, / Und Feuer gab ihnen zur Nachtzeit Licht.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
Er bat: da ließ Gott Wachteln kommen / Und sättigte sie mit Himmelsbrot.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Einen Fels tat er auf: da floß Wasser heraus; / Es rann wie ein Strom durch die Steppe.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Denn er dachte seines heiligen Worts / Und Abrahams, seines Knechts.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Drum ließ er sein Volk mit Freuden ausziehn, / Seine Auserwählten mit Jubel.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Er gab ihnen Länder der Heiden; / Was Völker erworben, das erbten sie.
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Denn sie sollten seine Gesetze befolgen / Und seinen Lehren gehorsam sein. / Lobt Jah!
