Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Give ye thanks to Yahweh, Call upon his Name, Make known, among the peoples, his doings;
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Sing ye to him, Make ye music to him, Speak ye of all his wonders.
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Make your boast in his holy Name, Joyful be the heart of them who are seeking Yahweh.
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Search out Yahweh and his strength, Seek diligently his face at all times.
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Remember his wonders which he hath done, His portents, and the just decisions of his mouth.
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
O ye Seed of Abraham—his servants, Sons of Jacob—his chosen ones:
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Yahweh himself, is our God, Through all the land, are his just decision.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
He hath remembered, unto times age-abiding, his covenant, The word he commanded, to a thousand generations;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Which he solemnised with Abraham, and his oath, to Isaac;
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
And confirmed it unto Jacob for a statute, To Israel, as a covenant age-abiding;
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Saying, To thee, will I give the land of Canaan, As your inherited portion;
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
While as yet they were men easily counted, —A very few, and sojourners therein;
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
And they wandered from nation to nation, From a kingdom, to another people.
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
He suffered no son of earth to oppress them, And reproved—for their sakes—[even] kings!
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Ye may not touch mine Anointed ones, And, to my Prophets, may ye do no wrong.
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Then called he a famine over the land, All the staff of bread, he brake;
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
He sent before them a man, For a slave, was he sold—[even] Joseph;
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
They forced, into a fetter, his foot, Into the iron, entered his soul;
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Until the time when his word came to pass, Speech of Yahweh, proved him;
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
The king sent, and set him free, One having dominion over peoples, yet loosed he his bonds;
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
He appointed him lord to his household, And one having dominion over all he possessed;
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
That he might bind his rulers as he pleased, And, his elders, he might embue with wisdom.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
So Israel came into Egypt, And, Jacob, sojourned in the land of Ham;
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
And he made his people exceeding fruitful, —And caused them to become stronger than their adversaries.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
He let them turn their heart—To hate his people, To deal treacherously with his servants;
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
He sent Moses his servant, Aaron, whom he had chosen.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
He set among them his threatening signs, And his wonders, in the land of Ham;
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
He sent darkness, and made it dark, But they rebelled against his words;
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
He turned their waters into blood, And so caused their fish to die;
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Their land swarmed with frogs, In the chambers of their kings!
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
He spake, and there came in the gad-fly, Gnats, in all their bounds;
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
He made their showers—hail, A fire flaming throughout their land;
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
And he smote their vines, and their fig-trees, And brake in pieces the trees of their bounds;
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
He spake—then came the swarming locust, —The devouring locust, and that without number;
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
And devoured all the herbage in their land, And devoured the fruit of their ground.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Then smote he every firstborn in their land, The beginning of all their strength;
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Thus brought he them forth, with silver and gold, Nor was there, throughout his tribes, one that faltered;
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Egypt rejoiced when they went out, For the dread of them had fallen upon them.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
He spread out a cloud as a covering, And fire, to give light by night,
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
They asked, and he brought in the quail, —And, with the bread of the heavens, he satisfied them;
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
He opened the rock, and there gushed forth waters, They flowed along, through parched places, as a river;
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
For he remembered his holy word, With Abraham his servant.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Thus brought he forth his people with gladness, —With shouts of triumph, his chosen ones;
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
And gave them, the lands of the nations, And, of the toil of the peoples, took they possession:
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
In order that they might observe his statutes, And, over his laws, might keep watch, Praise ye Yah.
