Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Alleluia. Give glory to the Lord, and call upon his name: declare his deeds among the Gentiles.
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Sing to him, yea sing praises to him: relate all his wondrous works.
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Glory ye in his holy name: let the heart of them rejoice that seek the Lord.
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Seek ye the Lord, and be strengthened: seek his face evermore.
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Remember his marvellous works which he hath done; his wonders, and the judgments of his mouth.
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
O ye seed of Abraham his servant; ye sons of Jacob his chosen.
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
He is the Lord our God: his judgments are in all the earth.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
He hath remembered his covenant for ever: the word which he commanded to a thousand generations.
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Which he made to Abraham; and his oath to Isaac:
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
And he appointed the same to Jacob for a law, and to Israel for an everlasting testament:
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Saying: To thee will I give the land of Chanaan, the lot of your inheritance.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
When they were but a small number: yea very few, and sojourners therein:
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
And they passed from nation to nation, and from one kingdom to another people.
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
He suffered no man to hurt them: and he reproved kings for their sakes.
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Touch ye not my anointed: and do no evil to my prophets.
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
And he called a famine upon the land: and he broke in pieces all the support of bread.
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
He sent a man before them: Joseph, who was sold for a slave.
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
They humbled his feet in fetters: the iron pierced his soul,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Until his word came. The word of the Lord inflamed him.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
The king sent, and he released him: the ruler of the people, and he set him at liberty.
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
He made him master of his house, and ruler of all his possession.
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
That he might instruct his princes as himself, and teach his ancients wisdom.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
And Israel went into Egypt: and Jacob was a sojourner in the land of Cham.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
And he increased his people exceedingly: and strengthened them over their enemies,
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
He turned their heart to hate his people: and to deal deceitfully with his servants.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
He sent Moses his servant: Aaron the man whom he had chosen.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
He gave them power to shew his signs, and his wonders in the land of Cham.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
He sent darkness, and made it obscure: and grieved not his words.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
He turned their waters into blood, and destroyed their fish.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Their land brought forth frogs, in the inner chambers of their kings.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
He spoke, and there came divers sorts of flies and sciniphs in all their coasts.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
He gave them hail for rain, a burning fire in the land.
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
And he destroyed their vineyards and their fig trees: and he broke in pieces the trees of their coasts.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
He spoke, and the locust came, and the bruchus, of which there was no number.
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
And they devoured all the grass in their land, and consumed all the fruit of their ground.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
And he slew all the firstborn in their land: the firstfruits of all their labour.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
And he brought them out with silver and gold: and there was not among their tribes one that was feeble.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Egypt was glad when they departed: for the fear of them lay upon them.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
He spread a cloud for their protection, and fire to give them light in the night.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
They asked, and the quail came: and he filled them with the bread of heaven.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
He opened the rock, and waters flowed: rivers ran down in the dry land.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Because he remembered his holy word, which he had spoken to his servant Abraham.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
And he brought forth his people with joy, and his chosen with gladness.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
And he gave them the lands of the Gentiles: and they possessed the labours of the people:
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
That they might observe his justifications, and seek after his law.
